Anyám...
A hangod nem hallom többet...
Anyanyelvemben őrizlek téged...
Szavaid szívem mélyén dübörögnek...
Úgy zengik vissza a mindenséget...
Ahogy azt tőled szóval tanultam...
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden...
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam...
Ez nem szégyenem se büszkeségem...
Anyám vagy..!
Most már csak a szavakban..!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom...
Drágább a szavad, mélyebben dobban...
Nincs a földön oly kincs, se hatalom...
Mely megfojthatna fiad ajkán....
Unokáid is őrzik „Vénanyót”...
Nem kell előtted pirulnunk, Anyám...
Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.
€$@ß@
