Kedvesem...
Az élet, sajnos nem olyan, mint egy félbehagyott rajz...
Amit ha tegnap elrontottunk, ma kiradírozhatunk.
Pedig, sokszor jó lenne, ha nyomtalanul megtehetnénk...
Csak egyszer, egyetlen egyszer lehet tiszta lappal indítani...
Az élet lapjain, mély nyomot hagy a ceruza...
Nincs az a radír, amelyik azokat a karcolásokat eltüntetné.
De a pillanat szépsége arra való, hogy új színt vihessünk a régi helyére...
Szebbé, vidámabbá, izgatóbbá varázsoljuk, azt a rég elkezdett rajzot...
Kiradírozni ne is próbáld...
De minden pillanatban ott a lehetőség...
S így a meggondolatlanul elmaszatolt, sötétre rajzolt kép kiszínesedhet.
Minden pillanatban lehet irányt változtatni...
Lehet, a mégoly sötét szobába is fényt beengedni.
A hajnal is csak attól függ, hogy milyen az ébredésünk...
A napfény, vagy bántja a szemünk, vagy örömöt ad kedves símogatásával...
Udvarunkban a madár is lehet, bántón zajos, vagy muzsikaként csendül fel...
A hirtelen jött zápor is lehet áldás, vagy átok...
Minden attól függ, előző nap milyen volt a félbehagyott kép...
Árnyékként, vagy fényként borult feléd, s felém.
€$@ß@
