2010. február 14., vasárnap

Vágy és szerelem...Kéz a kézben?






Vágy...

Ez a szó, valaminek a hiányát jelenti.

Olyasmi felé...
Amit egyszer már megismertünk, megtapasztaltunk.
Vagy valami ismeretlen dolog felé...
Amelyet nagyon szeretnénk megtapasztalni.

Bárcsak itt lenne.

Bár megérinthetném!
Csak egy kicsit, és az egész hetem vidám lenne...!
Vajon hányan gondoltunk már így, vágyunk tárgyára...

A szeretett személyre, aki talán egészen még nem a miénk?

Különös dolog a vágyakozás.
Néha mintha nem is létezne..
Egy falat csoki elfogyasztása jobban esne...
Mint egyet hemperegni....
Máskor viszont fizikailag fáj...

Hogy nem ölelhetjük át Őt...

A vágy és a szerelem nem jár kéz a kézben.
Legalábbis sok esetben...
Mai világunk pedig igyekszik is belénk sulykolni...
Amit meglátsz, megtetszik, szerezd meg, tedd a magadévá...
A másik embert megkívánni...

Egy perc leforgása alatt megtörténhet.

Bemész egy buliba, jól érzed magad, szemezel egy kicsit...
S ha adódik az alkalom, ha vonzódsz az illetőhöz...
Máris a fellegekben érezheted magad.
Igaz, lehet, csak egy kevésbé kellemes helyen...
Csak egy éjszakára.

Ha azonban szerelmesek vagyunk...

A dolog egészen más töltetet kap.
Sokszor hallhattuk már...
A nők kevésbé tudják szétválasztani a szexet a szerelemtől.
Persze vannak nőneműek...
Akik ennek hallatán bőszen ráznák a fejüket.
Mert bizony a ma divatos szinglik...
Akik tényleg önként vállaltan azok...
Szívesen élik világukat, csak úgy...
Akár két-három jól bejáratott pasival is a tarsolyukban.

A hölgyek egy része azonban képtelen erre.

Nem azért, mert sokan menthetetlenül romantikusak...
Egyszerűen másként alkották őket.
A vágy, a szex akkor az igazi...

Ha azért a nőért a világot meg tudnánk váltani.

Ha felhív, a hangjába a kezünk, beleremeg...
A gyomrunkban köröznek azok a bizonyos pillangók...
Az érintésére felrobban bennünk valami...

Minden együtt töltött percre boldogan gondolunk vissza.

Amikor pedig az ágyba keveredünk, az maga a mennyország...
Szokták mondani...
Egy hosszú, többéves kapcsolatban...
A szerelem általában átalakul, szeretetté változik.
De azt az erős kapcsot...
Ami továbbra is arra indít minket...
Hogy örömmel térjünk haza a párunkhoz...
Izgalommal várjunk egy esti közös fürdést...
A szenvedéllyel teli összebújást...
Az egykori lángolás érzése adja meg.
Az összetartozásé.
Ha látszólag jól megvagyunk...
Eddig minden kiválóan működött...

Majd egyszer csak, egyikünk elkezd húzódozni a szeretkezéstől...

El kell gondolkodni.
A vágy csökkenésének lehet egészségügyi és számos más oka...
A stressz, a fáradtság, a bánat...
De vegyük a nagyon egyszerűt.
A rossz hír az...

Legtöbb esetben ilyenkor elmúlóban van a szerelem...

Nincs a kapcsolatban annyi öröm és boldogság...
Ami összetartana bennünket...
Jön a hölgyek részéről "fáj a fejem" és hasonló frázisok...
A pasik pedig beülnek a számítógép elé....
Mert egy fontos blog bejegyzésről, csak nem maradhatnak le.
A fantáziálás nem bűn.
De ha napról-napra azt vesszük észre...

Hogy a bizonyos kolléga jár az eszünkben az ágyban...

Aki múltkor, olyan helyes volt...
Vagy olyan hívogatóan nézett és mosolygott ránk...

Akkor baj van...


                                                      €$@ß@




Mintha vihar jönne...



Ma jó volna kicsit messze menni,
nem örökre, elég egy kiskabát.
Csak pár üres órát zsebre tenni,
s úgy futni járatlan utakon át.

Ma közel a távol, megérintem,
s lábamhoz ülnek sosem járt helyek.
Egyikük máris fogja a kezem,
lehet, hogy pár napra vele megyek.

Ma olyan, mintha nagy vihar jönne,
vajúdó ég alatt rohan a szél.

Kitárt karokkal állok elébe,
vigyen el messze...Ha hazakísér.


                                         €$@ß@

Nyitott a csodákra...





Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére.

Olyan ember vagyok, aki leborul, az élet titokzatossága előtt...
Aki nyitott a csodákra.

Aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez...

Mindenhez, amit mindennap csinál.

                                                            €$@ß@

A csodáról...





Te nem hiszel a csodában, tagadod?
Nézd csak, nem győzhetlek meg... 

Mert a csoda legfőbb ismertetőjele, hogy csodálatos...

Nem lehet bizonyítani, mint egy élettani tényt...
Nem lehet fényképezni.
Mennyiségtani törvények szerint megjósolni és kiszámítani.
A csoda megnyilatkozási formáit sem könnyű mindig érzékelni.
Nem jár mindig két lábon...
Nem lehet fényképezni...
Nincsenek telekkönyvi, sem anyakönyvi adatai.
A csoda, egész egyszerűen, megnyilatkozik...

Néha, csak sokkal később érjük meg, mi volt a csoda...

Hogyan avatkozott életünkbe...
Mi volt e beavatkozásban, a természetfölötti és csodálatos.
A csoda lényegét, nem tudom megmutatni, sem bizonyítani.
De gondolj talán arra, milyen felfoghatatlan...
És csodálatos, igazi valójában mindaz...
Amit mindennapinak és természetesnek érzel.
Már a létezés ténye, milyen csodaszerű!
Az, hogy megszülettél, élsz, s egy napon meghalsz!
Mindezt "természetes"-nek érzed?

Akkor vaksi vagy és botfülű.

Már a valóság is csoda... Felfoghatatlan...
Minden természetes kellékével és anyagával természetfölötti!
Miért is lenne e valószínűtlenül bonyolult...
Valóságnál értelmetlenebb a csoda?
A csoda, mindenben megnyilatkozik.

Igaz nem vagyok hívő...

De a világ lelke bennem és, hétköznapjaimban...
Szomorú és esendő sorsomban is megnyilatkozik.

 

Hajnal...Groovehouse






Ártatlan szemmel néz most rám a hajnal.
Madarak ébrednek a reggeli zajjal.

Megszűnt a csend a város felett.
Eltűnt egy gyönyörű álom.
Monoton gépek hangja remeg
Ezen a csoda világon.

Ébredj fel!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon, annyit mondhatnál
Mit kezdj magaddal szíved értem, fáj még.

Értem fáj!

Nélküled ébredtem fel reggel.
Hideg éj után a nap is felkel.

Engem ma reggel az ágy is ölel.
Eltűnt egy gyönyörű álom.
Titokban engem a hajnal figyel.
Tudom, hogy neked hiányzom.

Ébredj fel!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Nem csak neked fáj,
magad maradtál,
hideg hajnalon.
Nem csak neked fáj,
magad maradtál,
hideg hajnalon.

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon magad maradtál, szíved értem fáj még.

Értem fáj!

Nem csak neked fáj, magad maradtál,
Hideg hajnalon annyit mondhatnál,
Mit kezdj magaddal, szíved értem fáj még...

Vicces...Dilemma...





Múltkor ültem a kedvenc helyemen, a pultnál...

Egyszer csak besétál a leggyönyörűbb Nő...

Akit valaha láttam életemben...
Gondolkodtam, hogy szólíthatnám meg?
Aztán küldtem neki egy üveggel, a bár legjobb pezsgőjéből...
Egy rövid üzenettel...
Volna-e kedve meginni velem...

Elolvasta, rám mosolygott, majd visszaírt...

Uram!
Ahhoz, hogy önnel pezsgőzzek...
A luxusvillája garázsában, egy Mercedesnek...
A bankszámláján legalább egymilliónak...
A nadrágjában, pedig pontosan 20 centinek kell lennie...

Miután elolvastam, visszaírtam...

Drága Hölgyem!
Küldje vissza az üveget...

A garázsomban egy Porsche, egy Ferrari és egy Mercedes áll...
A 8 darab bankszámlámon, pontosan 2-2 millió található...

Viszont soha, még a világ legszebb nője kedvéért...
Sem fogok...5 centit levágatni a farkamból...

                                                           €$@ß@



Kaktusz...





Tudod, arra gondoltam...
Milyen különös, milyen kiszámíthatatlan az élet.

Az igazán nagy dolgok, váratlanul jönnek az ember életében.

Meghal valaki, a fájdalom mérhetetlen...
A vesztes, vigasztalhatatlan.
És akkor...
Mintegy ellensúlyozásul...

Ugyan ott, megdobban egy új élet.

Megjelenik a könnyek közt a mosoly...
Vagy, máskor, valaki egyedül van...
Úgy érzi, mindenki elhagyta...
Mindnyájan magára hagyták...
Mindnyájan, akiket szeretett.
Ami volt, már csak volt, elmúlt, a végére pont került...
Egy szál maga maradt a világban.

Azt gondolná, neki már nincs is tovább...

Nem néz semerre, lehajtott fejjel jár az úton.
Vele már nem jöhet szembe senki...
Akiért érdemes lenne felnézni.
Akkor összeütközik egy másik...
Egy másik lehajtott fejűvel.

Egy idegennel, aki mégis megszépíti az életét.

Mintha csak azért hagyták volna el...
Lehetőség legyen a találkozásra.

Kiszámíthatatlan az élet...

Néha, még megkövesedett fájdalmat is old.

Egy kőből kinőtt kisvirág.

                                                  €$@ß@



Egyetlen pillantástól...





Közelebb lépve hozzám, hosszan rám pillantott...

Ez a nézés, intimebb volt minden símogatásnál.

A bőröm, halványan izzani kezdett...
Mintha lenyeltem volna a holdat, és a bőröm alatt világítana.

Testemen, minden szőrszál égnek meredt...

A lélegzetem elakadt.

Mindez, egyetlen pillantástól.


                                          €$@ß@