A gondolat, mint pusztába szabadult csikók...
Szilaj dübörgése rengeti szívemet.
Ha veled lehetnék...
Szerelmem boldogan ragyogná be a kék eget.
Haragos fellegekből cikázó villám...
Szikrázhat vihart, hívó fényeket.
Ha veled lehetnék...
Káprázatnak elég lenne, nekem a két szemed.
Bérceket tépázó, hideg őszi szelek...
Sziklába karcolnak tovatűnő éveket.
Ha veled lehetnék...
Végtelen órákban őrizném a gyorsan múló perceket.
Égő vágyadat becéző karom ölelné...
S mézízű csókom pecsételné ajkadat.
Ha veled lehetnék...
Sorsomba, erős szállal engedném fonódni sorsodat.
Ha ma, veled lehetnék...
Kedvesem, nem csak ábránd lenne a gondolat.
A szerelem elemi...
A gondolkodás által nem előidézhető állapot...
Az életnek akkor van értelme...
Ha nem hiányzik a szerelem belőle...
Máskülönben csupa szenvedés, félelem és bizonytalanság.
Szeretni valójában annyit tesz...
Hogy képesek vagyunk ébren...
Érzékenyen és nyitott szívvel érzékelni.
Az ember sarkig kitárja lelke ablakait...
S hagyja, hogy beáradjon mindaz...
Amit a nap, az óra, a pillanat hoz.
Lehetetlen szeretni, ha valaki elfedi szívét és lelkét...
Bezárkózik és biztonságra törekszik...
Fellobbanok Benned mint kialvóban lévő kanóc...
Mit megsimogat egy apró váratlan fuvallat.
Szemeidben táncolok, s majd könnyű csókom hagyom...
Meztelen reszkető válladon.
Édes vágy ébred öledben, s mint csöppenő méz...
Olvadok gyöngyöző tested köré.
S a vágy ereje kiszakít a térből, valahová a végtelen fölé...
Az álmok ébren elkísérnek, nappal is utolérnek...
Finom rezdüléssel Rád talál, amiről azt hitted nincsen.
Tudod s érzed, csak Rád vár, miért élnél bilincsben...
Mint gyönyörű keret, úgy fog körbe a képzelet.
S minden tettünk, amit szerelmünk diktál...
Megdicsőül a szenvedély tisztító tüzében...
S lelkünk az égbe száll, egyetlen őszinte ölelésben...
Légből nőtt karok ölelnek, Rád nevetnek távoli szép szemek...
Számomra a Te mosolyod jelenti...
Az életet...
Védtelen vadként ejt rabbá hangod, sóhajod csendesen...
Nesztelen vágy seper végig, meztelen ringó testemen.
Éget, kínoz, fáj az érzés, mégis láng lobban szememben...
Ha végre egymásra talál, lüktető testünk hirtelen.
Halk lélegzetünk, messze száll a gyorsan múló éjjelen...
De testem még ringatózik, forrón felhevült testeden.
Vágyam vad ostora...
Gyönyörű a lelked, szépek az érzéseid, szép minden kép...
Ami megfogan benned.
Kívánlak!
Mardos a gondolat, a szél, az örökké játszó, változó tenger...
Hogy Veled lehessek.
Testem, lelkem meztelen előtted...
Tényleg akarsz engem?
Mert Én, csak Rád gondolok, s csak azt tudom...
Mindaz, amit valaha írtam...
Álmodtam Veled...
Laza ismerkedés ahhoz képest, amit adni szeretnék Neked.
Hatásod leírhatatlan, teljesen ellazulnék Veled.
Szabadon tehetnél bármit...
Újra és újra..
A csókunk, finom érzéki játék...
Ami a szerelmeskedés vágyát burkolja...
Finoman, lazán, mélyen.
Szeretkeznél e velem játékosan, ami a gyönyörbe kergetne?
Tudod, hogy a két gyönyörű melled...
"Ami, mindenre ingerel"
Lágyan simulna kezeim alá...
Minden érintésemre a kéj mámorába hajtva Téged.
Minden apró kis puszi, lüktetésre ingerel...
Amilyen gyorsan felizgulsz...
Ravaszul, úgy húzhatom a kéjt...
Tudom, hogy élveznél Velem s Általam...
Vadul, s féktelenül...
