Ha veled lehetnék...

A gondolat, mint pusztába szabadult csikók...
Szilaj dübörgése rengeti szívemet.

Ha veled lehetnék...
Szerelmem boldogan ragyogná be a kék eget.

Haragos fellegekből cikázó villám...
Szikrázhat vihart, hívó fényeket.

Ha veled lehetnék...
Káprázatnak elég lenne, nekem a két szemed.

Bérceket tépázó, hideg őszi szelek...
Sziklába karcolnak tovatűnő éveket.

Ha veled lehetnék...
Végtelen órákban őrizném a gyorsan múló perceket.

Égő vágyadat becéző karom ölelné...
S mézízű csókom pecsételné ajkadat.

Ha veled lehetnék...
Sorsomba, erős szállal engedném fonódni sorsodat.

Ha ma, veled lehetnék...
Kedvesem, nem csak ábránd lenne a gondolat.

                                       €$@ß@