A csoda...

Mi, a csoda?

Hát egyszerűen az...

Hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével...

Megszünteti a magányt...

Eloszlatja a távolságot két ember között...

Lebont mindenféle mesterséges választófalat...
Melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt...
Emlékek emeltek közénk.
Mint aki életveszélyben körülnéz és egy kezet keres...
Mely titkos szorítással üzeni...

Van még részvét, van együttérzés...

Élnek még emberek valahol.

                    €$@ß@

Velünk tetted ezt...

Nemcsak azért szeretlek, ami vagy...
Hanem amivé válok, amikor velem vagy.

Nemcsak azért szeretlek, amivé magad tetted...
Hanem azért is, ahogy ezt velem művelted.

Szeretlek, mert többet nyújtottál, bármely hitnél.

Tetted, hogy jól érezzem magam, még jobban...
Bármely végzetnél, tetted, hogy éljek boldogabban.

Egyetlen mozdulat, vagy érintés nélkül tetted ezt...
Szavak s jelek nélkül, a Lényed volt, mi művelte ezt. 

                                €$@ß@

De a szerelmet nem...

Vehetsz házat de otthont nem...

Vehetsz ágyat, de álmot nem...

Vehetsz órát, de időt nem.
Vehetsz könyvet, de tudást nem...
Vehetsz pozíciót, de tiszteletet nem...
Megfizetheted az orvost, de az egészséget nem.
Megveheted a lelket, de az életet nem...

Megveheted a szexet, de a szerelmet nem.

                       €$@ß@

Veled teljes az élet...

Jó érezni, hogy szeretlek.

Nagyon és egyre jobban.

Ott bujkálni, két szemedben...

Rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid...

Már, szemeimben élnek és néznek.

S érezni azt, ha szép...Veled szép...

S csak Veled, teljes az élet.

                                €$@ß@

Bizonytalanság...

A bizonytalanság érzése...
Leginkább valami lappangó betegséghez hasonlít...

Amely észrevétlenül felszívódik az ember szervezetében.

Van úgy, hogy nem is gondol rá...
Nem is vesz tudomást róla...
Egyszerre aztán erőt vesz rajta...

S a legboldogabb perceket is meg tudja mérgezni.

A bizonytalanság lehangoló tudata...

Amely ellen nincs orvosság.

                       €$@ß@

Aki a szívére hallgat.

A földön mindenkinek megvan a maga kincse ami rá vár.

De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset...

Aki a szívére hallgat.

                                         €$@ß@

Mindig a másfélét szeretjük, őt keressük...

Mint ahogy...
Csak az egyféle vércsoporthoz tartozó emberek tudnak...

A veszély pillanataiban egymásnak segíteni...

Mikor vérüket adják embertársuknak...
Úgy a lélek is akkor tud csak segíteni egy másik léleknek...

Ha nem másféle...

Ha szemlélete, meggyőződésnél is titkosabb valósága, hasonló.

Mert mindig a másfélét szeretjük, őt keressük...

Az élet minden helyzetében és változatában…
Tudod...
Az élet legnagyobb titka és ajándéka...

Ha két, egyféle ember találkozik.

Oly ritka ez, mintha a természet...

Erővel és fortéllyal akadályozná meg ezt az összhangot...

Talán, mert a világ teremtéséhez...

Az élet megújulásához, szüksége van a feszültségre...

Mely az örökké egymást kereső...

Ellentétes szándékú és ütemű emberek között keletkezik.

                                                      €$@ß@

Szabadon...

A szenvedés abból fakad...

Elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket...

Ahogy elképzeltük.
Ahelyett, hogy hagynánk...

A szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar...

Szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket...

Megakadályozva, hogy megálljunk.

                                      €$@ß@

A szerelem nem kérdez, hanem cselekszik...

A szerelem nem kérdezhet sokat...

Mert abban a pillanatban, amint elkezdünk gondolkodni...
Elkezdünk félni is.
Megmagyarázhatatlan félelem ez...

Nem is érdemes megpróbálni szavakba önteni.

Talán attól félünk...
A másik megvet, visszautasít, hogy megtörik a varázs.
Lehet nevetségesen hangzik... De így van.

Ezért jobb, ha a szerelem nem kérdez, hanem cselekszik.

                                                        €$@ß@

Csodálatos világ...

Az emberek, gyakran elégedetlenek önmagukkal...

Mert úgy gondolják, hogy túl kövérek vagy soványak...
Ezért diszharmonia alakul ki bennük.
Majd olyasmire kényszerítik magukat...

Amihez egyáltalán nincs kedvük...

Ettől, csak fokozódik az elégedetlenségük.
Csak akkor élhetünk, szabadon és kiteljesedve...

Ha minden részünket szeretjük és elfogadjuk.

Önmagunk elítélése, egy óriási félreértésen alapul...
Amelynek hátterében az áll...
El akarjuk titkolni, az élet és magunk elől...

Valójában, milyenek is vagyunk.

Nem vagyunk hajlandók megmutatni az árnyoldalunkat...
De ezzel az előnyös oldalunk megmutatását is elszalasztjuk.
Illúzióban élünk a személyünkkel kapcsolatban.

Ha azonban elég bátrak vagyunk ahhoz...

Hogy akkor is hűek maradjunk önmagunkhoz...
Ha elégedetlenek vagyunk magunkkal...
Vagy hibázunk, akkor megtapasztaljuk...

Milyen csodálatos egységgé olvadunk azzal a világgal...

Amelyben élünk!

Én, csak tudom...

                          €$@ß@

Szenvedéllyel szeretni...

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A testem, mint víz a parttal, testeddel vétkezni.

Nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb...
Mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A sok fájdalmat, a múltat elfeledni.

Este együtt nézni a csillagokat, karjaidban álmodni...
Reggel felébredve a hajnal fényében táncolni.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A csapongó széllel, hozzád megérkezni.

Imádott arcodon szelíd mosolyt látni...
Szemedből hulló könnyeid, lágyan csókolni.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
Százszor és ezerszer, testedet érezni.

Eggyé válni Veled, végtelen órákig...
Vagy összeolvadni, az örökkévalóságig.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
Szerelmed tüzében, újra elhamvadni.

Ne engedd a testem a kíntól gyötrődni...
Akard égő csókjaim, az ajkadon érezni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A bántó néma csendet, nevetéssé tenni.

Szótlan ajkaimról, törjenek elő szavak...
Ne hagyd, hogy itt belül, kicsit is meghalljak.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A szerelmünket az égre írva, világgá kürtölni.

Mint harang zúgása, szívünk együtt dobbanna...
Te vagy az életemnek, egyetlen tartalma.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
S az élet rögös útján, végig Veled menni.

                          €$@ß@

Mintha vizet tartanál...

Valójában semmit sem birtokolsz...

Csak őrzöd egy darabig.
S ha képtelen vagy tovább adni azokat...
Akkor azok birtokolnak téged.
Bármi legyen is a kincsed...

Úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál.

Mert ha megszorítod eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkreteszed.

Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.

                      €$@ß@

Szerelem...

A szerelem, csupán egy szó...
Mégis mindent magában foglal.

Ez a szó a testet, a lelket, az életet, a teljes lényt jelöli.

Érezzük a szerelmet, akár a vérünk melegét...
Lélegezzük a szerelmet, akár a levegőt...

Ott él bennünk, akár a gondolataink.

Más nem létezik számunkra.
A szerelem nem szó...

Hanem egy szavakon túli állapot.

                                      €$@ß@

Gyönyör a szívünkben...

Milyen emberfeletti gyönyör áradhat el szíveken...

Mikor az ajkak, először találják meg egymást...
Mikor a négy kar ölelkezése, egyetlen lénnyé forraszt össze... 
Egyetlen királyian boldog lénnyé...

Két, egymásba őrülten szerelmes emberi lényt.

                                     €$@ß@

Örökké veled...

Csak úgy jöttél, nem kérdeztél...

De elég volt egy pillantás egy mosoly...
Egy bársonyos hang, mellyel teljesen magadhoz láncoltál...
És már éreztem itt legbelül...
Ez az a jel a boldogsághoz...
Ezt az utat szeretném megtenni...

Örökké veled lenni...

A szívem dobbanását, a remegést.
Annyi mindent mondanék...
De már ajkaimon a késztetés...

Tudom hosszú út vár még ránk ami sok fájdalommal jár...

De érzem, hogy mellettem állsz...
S ettől, még erősebb lesz a vágy...
Minden nap, és minden percben...
Gondolatban, a szívemben hordozlak...
Nem telik el perc hogy ne érezzem hiányodat...
Vágyaim testem lassan felemésztik...

Annyira szeretnélek látni, érezni, hallani, veled lenni...

Csak mi ketten, Te meg Én...
Magamba zártam a szívedet...

              €$@ß@