2010. március 24., szerda

Szenvedéllyel szeretni...






Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A testem, mint víz a parttal, testeddel vétkezni.

Nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb...
Mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A sok fájdalmat, a múltat elfeledni.

Este együtt nézni a csillagokat, karjaidban álmodni...
Reggel felébredve a hajnal fényében táncolni.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A csapongó széllel, hozzád megérkezni.

Imádott arcodon szelíd mosolyt látni...
Szemedből hulló könnyeid, lágyan csókolni.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
Százszor és ezerszer, testedet érezni.

Eggyé válni Veled, végtelen órákig...
Vagy összeolvadni, az örökkévalóságig.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
Szerelmed tüzében, újra elhamvadni.

Ne engedd a testem a kíntól gyötrődni...
Akard égő csókjaim, az ajkadon érezni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A bántó néma csendet, nevetéssé tenni.

Szótlan ajkaimról, törjenek elő szavak...
Ne hagyd, hogy itt belül, kicsit is meghalljak.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
A szerelmünket az égre írva, világgá kürtölni.

Mint harang zúgása, szívünk együtt dobbanna...
Te vagy az életemnek, egyetlen tartalma.


Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni...
S az élet rögös útján, végig Veled menni.


                          €$@ß@


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése