Ma Veled voltam...

 A valóság...

Mint pusztában szabadult csikók, szilaj dübörgése rengetik szívemet...

Mikor Veled vagyok...

Szerelmem boldogan ragyogja be a kék eget...
Haragos fellegekből cikázó villám szikrázhat vihart hívó fényeket.

Mikor Veled vagyok...

Káprázatnak, elég nekem a két szemed...
Bérceket tépázó, hideg őszi szelek sziklába karcolnak tovatűnő éveket.

Mikor Veled vagyok...

Végtelen órákban őrzöm a gyorsan múló perceket...
Égő vágyakat becéző karok ölelnek s mézízű csókok pecsételnek szíveket.

Mikor Veled vagyok...

Sorsomba, erős szállal engedem fonódni sorsodat.

Ma Veled  voltam...

Tudod Kedves... Végre nem csak ábránd szőtte az álmokat.

                                           €$@ß@

Emlékek és Álmok...

Mindannyiunknak megvan a maga időgépe.

Van, amelyik visszavisz a múltba, ezeket úgy hívjuk... Emlékek.

Van, amelyik előre küld minket, őket úgy hívjuk... Álmok.

 

                                                   €$@ß@

Árnyékod vagyok...

Leszek a hajnal, ha nincs többé álmod, sötétben az égő gyertyafény...
Holnap is Én leszek a láthatárod, szívedben vigasz, ha nincs remény.

Leszek a napfény a felhőtlen égen, az éjszakában a csillagod...
Lelked leszek a tomboló szélben, ha időnként sírva elhagyod...

Leszek ölelésed, perzselő vágyad, Nekem szánj minden csókodat...
Leszek a hullám ha a tenger árad, könny, ha már mindenki megtagad.

Szíved örökre Enyémbe zártam, nem leszek sohasem délibáb...
Árnyékod vagyok, a Te utad járom, s kimúlok, ha fényed nincs tovább.

                                                           €$@ß@

Éld az Életed...

Az Élet öregebb, mint minden, ami él...

A szépség már szárnyalt...
Mielőtt a szép fogalma, megszületett volna a Földön...
S az igazság, igazabb volt, már kimondása előtt is.

Az Élet énekel hallgatásodban s álmodik, ha alszol.

Még amikor levert és csüggedt vagy, akkor is...

Mert az Élet benned dalol.

S ha sírsz, az Élet mosolyog a napon...
S szabad akkor is, ha úgy érzed, rabláncon vagy.
Mikor sivárnak érzed az Életet..?
Az csak azért van, mert Te is szomorú és keserű vagy...
Lehet, hasztalannak és üresnek érzed...
De csak akkor, ha lelked vigasztalan helyeken időz...
S szíved elbizakodottsággal teli.

Az Élet mély, csodálatos és távoli...

S bár Vágyaid, még a lába ujjáig sem érnek fel...

Mégis közel van...

S ha csak lélegzeted fuvallata éri a szívét...
Ha csak árnyékod árnya súrolja arcát...

Leghalkabb kívánságod visszhangja is tavasszá, s nyárrá válik a keblén.

Az Élet rejtett és fátylakba öltözött...
Miként magasabb éned is fátyolozott és rejtőző.

Ám ha az Élet beszélni kezd, a szelek szavakká válnak...

S ha újra megszólal...

Ajkad mosolyát és szemed könnyeit is szavakká formálja.

Hát ne becsüld alá az Élet értelmét...

Egyszerűen, csak Éld az Életed...

                                            €$@ß@

Háromszázötven...

Csak Te tudod, milyen vagyok, csak Én tudom, milyen vagy...
Mikor a vágyunk fellobban, s józanságunk alábbhagy.

Engem nem látott senkisem, s Téged sem láthatott még...
Olyannak, mint mikor kiver a kéjtől a verejték.

Ki is sejthetné azt, amit eddig Magunk se tudtunk...
Vágyunk új vallomásait, sok gyönyörűszép titkunk?

Háromszázötven nap elteltével, Újjászületünk nap mint nap...
Te általam, Én általad.

                                            €$@ß@