A valóság...
Mint pusztában szabadult csikók, szilaj dübörgése rengetik szívemet...
Mikor Veled vagyok...
Szerelmem boldogan ragyogja be a kék eget...
Haragos fellegekből cikázó villám szikrázhat vihart hívó fényeket.
Mikor Veled vagyok...
Káprázatnak, elég nekem a két szemed...
Bérceket tépázó, hideg őszi szelek sziklába karcolnak tovatűnő éveket.
Mikor Veled vagyok...
Végtelen órákban őrzöm a gyorsan múló perceket...
Égő vágyakat becéző karok ölelnek s mézízű csókok pecsételnek szíveket.
Mikor Veled vagyok...
Sorsomba, erős szállal engedem fonódni sorsodat.
Ma Veled voltam...
Tudod Kedves... Végre nem csak ábránd szőtte az álmokat.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése