Puha bársonyos szavaimmal ölellek, mosolyomba fürösztöm arcodat...
Úgy hasítja át szerelmem a távolt, mint éjszakát az ezüstös holdsugarak.
Szavak selymébe öltöztetlek, betakarom vele a Lelkedet...
Hogy ne fázz, ha ma távol vagy Tőlem, s nem ér el más, csak a képzelet.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése