Végre megtaláltam az utam, a boldogságom felé...

Olykor, rossz időpontban találkozunk bizonyos emberekkel...

Vagy eltérő időben szeretünk...

Esetleg egymástól távoli vidékre repít minket a sorsunk...
Távol a barátoktól, családtól...
S mégis megpróbáljuk a lehető legjobban érezni magunkat.

Ez hol sikerül, hol nem.

Mindenesetre megteszünk mindent azért...
Hogy értékes perceket, órákat, napokat, heteket, hónapokat...
Esetleg éveket éljünk meg azon a helyen...
Ahol éppen vagyunk...
S elérjük mindazt, valóra váltsuk álmainkat, terveinket, amikért jöttünk...

De néha nem könnyű...

Nem könnyű olyankor irányítani, kontrollálni az érzelmeinket...

Ha utunk közben olyas Valakivel találkozunk, aki teljesen felborítja a mindennapjainkat...

Csupán azzal, hogy létezik és kapcsolatba kerültünk Vele.
Viszont a sok nehézség, az élet próbái...
Amiket ki kell állnunk...

Annak érdekében, hogy később élvezhessük mindazt az értéket, amit kapunk...

Igazából mind-mind csak apróságok ahhoz képest...
Amiken majd együtt kell átmennünk ahhoz, hogy együtt öregedhessünk meg.

De megéri várni.

Tudva azt, hogy végre van olyan ember az életemben...

Akitől megkapom mindazt a kölcsönösséget, amire már oly régóta vágyom...

Az azonos hullámhossz...
Az órákig tartó és soha véget érni nem akaró beszélgetések...
Az érzések...

Amiket, mintha valami felső erő mozgatna...

Kapom Tőled... Belőled...

Minden tetteddel, cselekedeteddel Önmagad adva okozol csodálatos élményeket, érzéseket...

Ami után Te is Én is vágyódtunk...
Amiről álmodtunk...

Amit eddig, soha senkitől nem kaptunk meg...

S már-már feladtuk...

De most újra bizalommal telik szívem, és nem adom fel!

Úgy érzem...

Végre megtaláltam az utam, a boldogságom felé...


Ugye, Te is látod, milyen közel van?
Mert Én már látom...

                    €$@ß@