Oly jó volna már...
Önmagamnak élni...
Nem csüngeni árván...
Reményteli vágyon...
Tiszavirágként...
Csak egy percnyi örömért...
Epedve selymes levélágyon.
Szökni nagy titokban...
Oda, hol díszbe öltözik a táj...
Hol a vágy robajlik...
Egyre élesebben...
Mígnem szívünk mélyén...
Saját utat váj.
Élni végre...
Végre víg feledten...
Hisz megkopunk...
Sorsunk leterít.
Legalább addig...
Addig csak mi ketten.
Éljünk...
A magunk törvénye szerint.
