Úgy vagy jó, ahogy vagy...

Ahogy jársz...

Ahogy állsz...

Ahogy szólsz...

Ahogy sírsz...

Ahogy hívsz...

Ahogy nézel...

Ahogy késel...

Ahogy adsz és szeretsz...

Vagy gyűlölsz...

Ölelsz és olykor megtagadsz...

Úgy vagy jó, ahogy vagy.

Mert mindig leszel...

Mert mindig vagy.

                      €$@ß@

 

Kíváncsiság és fantázia...

Álomvilág, képzeletek, gondolatok, vágyak...

Létem mozgatórugói...
De mi valósul meg?
S mi marad örökké, csak vágy és álom?

A kíváncsiság és a képzelet, a lét, két legnagyobb erénye és hibája...

A kíváncsiság, mellyel megismerni vágyom a megismerhetetlent...
S a fantázia, mellyel elképzelem és megalkotom az elképzelhetetlent.

Olyan érdekes a képzelet...

Ez az erő, minden emberben egyaránt működik, kivétel nélkül.

Én is használom, hogy szebbé, jobbá tegyek dolgokat, újakat alkossak.

Persze számtalan dolog marad csak elképzelés, vannak amik persze megvalósulnak...
De a legjobb, mikor minden egyes részlet olyan, mint ahogyan azt elgondoltam.
Becsapós dolog ez...

Mert képzeletben minden olyan egyszerű.

A valóság, pedig sokszor bonyolult...
Nagyon bonyolult!
Ha lehunyom a szemem...

Akkor is létezik egy világ rajtam, és az álmaimon kívül is.

                                                  €$@ß@

Mindig Veled…

Kaland az élet, ezt mondták már Nekem sokan...
Kaland az élet, mindennek nagy ára van.

Kaland az élet, de végül is jót tett Velem...
Kaland az élet, de elküldött Téged Nekem.

Mindig Veled, szívem boldog, mert álmot talált...
Mindig Veled, Minden reményem valóra vált.

Mindig Veled, Együtt élünk míg világ a világ...
Varázslat volt, vagy egy mosoly csupán?

Szerelmes lettem Én...

Kalandor évek, most megállok a félúton...
Kaland az élet, hogy ki mondta, már nem tudom.

Szemedbe nézek és forog a világ Velem...
Szép ez az élet, mert elhozott Téged Nekem.

Szerelemben... Mindig Veled…

                                   €$@ß@

Mosollyal szenvedni...

Azt mondják...

Nem érdemes sírni, mert az igazi könny ritka...

Mosollyal szenvedni az élet titka.

                                       €$@ß@

Te vagy az álmom...

http://www.youtube.com/watch?v=fYHDVzAnOMc&feature=player_embedded#!

Te vagy az álmom, soha nem volt más...
Te vagy a kezdet, s Te vagy a folytatás.

Amiben hittem, az Benned testet ölt...
Köszönöm Istenem, hogy nekem adtad Őt.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melletted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el, Én is vártam már Rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz Értem, bárhol jársz.

Végül Rám találsz.

Te vagy az álmom, szebb vagy bárkinél...
Ahogyan ébredsz, a reggel mást ígér.

És minden napban, ott van az új varázs...
Nekem már csak Te kellesz, és senki más.

Te vagy az álmom, jutalmam mindenért...
S ha néha féltem, Melleted véget ért.

Amikor itt vagy, nem kell már semmi sem...
Félek, hogy álmodom, és mégis elhiszem.

Én is vártam már Rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem.
Bárhol jársz.

Hidd el, én is vártam már rád.

Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz.
Végül rám találsz.

Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....
Te vagy az álmom....

Én is várta már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád.
Valahogyan mindig hittem, egy nap eljössz értem, bárhol jársz....

Hidd el!

Én is vártam már rád, valahogyan mindig hittem...
Egy nap eljössz értem, bárhol jársz.

Csak a Ma van, csak a Most...

Minden, mit adhatok, azok csak pillanatok...

A közös hangok, gondolatok, melyek az idő végtelenjéből szárnyra kelve...
Szétfoszlanak a Mindenségben.
Ami bent, az kint, s ami fent, az lent, így ringatózunk az életünk tengerén...
S a véletlen, hogy épp Egymás mellett ülünk...

Az nincs... Véletlenek nincsenek...

Adunk és csak adunk, s nem akarunk érte semmit, csak lenni...
Ez nagyon jó....
Belefúrni fejünket az édes szavak nagy, puha párnájába...
Nevetni, s nevettetni...

Felhőtlenül, abban lenni...

Aki Vagyok... Akiért Vagyok...

Csak a Most-ban lüktetni... Csak létezni...
Csak létezem... Csak lélegzem...
Semmi Vagyok... Minden Vagyok...
Az Út Vagyok... Az Élet Vagyok...

Bennem Vagy... Benned Vagyok...

Csukd be a szemed, s csak ringatózz...

Ne gondolj a holnappal, ne gondolj a szavakkal...

Csak a Ma van, csak a Most..!

Csak ez a pillanat...

                                 €$@ß@

Azt hiszem...

Azt hiszem...
Egyazon anyagból gyúrtak Minket azok a bizonyos kezek…

Egyazon lélekből adtak nekünk szemet, szívet, lángot, hitet.

Azt hiszem...
Léteztem már a múltban Veled, csak összeszorított lélekkel vak a képzelet…

Keresni, szeretni, várni, találni, gyémántra ismerni sok műanyag helyett.

Azt hiszem...
Szívedből nőtt ki a szívem valaha, s tested rezdülése lett a ritmusa…

Érintésed nyomán ismerte meg, milyen a boldogság, szépség, öröm.

Azt hiszem...
Te lettél boldogságom, szépségem, örömöm, hitem, amim nem volt még sosem…

Jóságot, szerelmet adtál Nekem, s lettél otthona, törékeny lelkemnek.

                                            €$@ß@

A Skorpió Hava...

Hova hív, hova nő, vágyaim tava?
Ahogyan ideér a skorpió hava…

Nem nyughatom!
Nem tudhatom, hogy miért várlak.

De nincs víztükör, néma hűs öböl, hogy nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Keserű, gyönyörű, és néha csak nehéz...
Tűzön át, vízen át menni, ha Te mész.

Nem nyughatom!
Mert rég tudom, hogy miért várlak.

Nincs nap sem éj se út, se tér, hol nem látlak.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Túl a vágyott érintésen mindegy hol vagy, úgyis érzem...
Amit semmi nem takarhat, amit semmi el nem olthat.

Bármit tennék, egyre jobban ég.
S a húsomba mar ezer érzés.
Ez a kín, mely mégis pont így szép, mégis, mégis így szép.

Hisz Te vagy, Te vagy bennem a vér és Te vagy, Te vagy a lélegzet.
Csak Veled, Veled jó ez a világ, hát ragyogj, ragyogj a mindenségen át!

Ugyanúgy kell, ugyanúgy fáj, csak gondolnom kell Rád!
Sose múló, örökös vágy...
Édes szomjúság.

Kezdetben...

Kezdetben volt a csönd s nem tudtam még, hogy miért kívánlak szeretni…
Aztán megérintett a hangod, s Én még mindig nem tudtam, miért kívánlak szeretni…
Majd jött a láz, és nem értettem, miért kívánlak szeretni…

S úrrá lett Rajtam a vágy...

Amely nem ismerte még Magát se, csak egy célja volt...

Szeressen...

Kezdetben nem voltál Te sem.

Te nem kutattál, mint csillagász az égben egy új csillagot.
Matematikával, képlettel, logikával, számítva ki...
Másutt sehol, csak ott lehetek, csak ott vagyok.

Ott az idők kezdetétől, még láthatatlanul.

Te nem vágytál meghódítani Engem.
Te nem akartál fölfedezni sem, mint a tudós a dolgok lényegét.
Te nem akartál megközelíteni, Magamért szeretni sem, mint az ember a Holdat.

Mert kezdetben nem voltam Én sem.

Kezdetben minden együtt lakott és mégis éreztelek, és mégis tudtalak…

Robbanva törni készültem Feléd, ragyogva vártalak...

De még csak reszketés, sejtelem voltál Te is…
Egyszerűen csak voltál...

A Szívemben...

Mégis tudtalak…
Tudtam, hogy megszületsz gyöngéden, s félelmetesen…

Mert hiszem, hogy van eleve elrendelés…

Mert ehhez az értelem kevés…
S nem olyan céltudatos megismerés az elhatározás, mint a felfogható elektromosság.

S mégis tudtalak, fölfogtalak, és vártalak…

Tudtalak léttelenül…
Mert kezdetben közös volt minden…
Mert kezdetben Én is Te is a csönd virágai voltunk
Kezdetben csak a vágy volt, ahonnan fölszabadultál…

Az idő Nekem álmodott virágot.

Téged teremtett.

Te oszthatatlant, egyszer létezőt, ki nem lesz soha többé.

Öröktől fogva gondolt ki Nekem Téged, és elgondollak majd örökké.

Én Veled leszek hulló, s halhatatlan.

Az idő Mibennünk példázza a halandó világot, s a halhatatlanság ígéretét...

                                                   €$@ß@