Aki méltó...
Magában hordja a szépet az álmélkodást...
Önnön visszfényét ragyogja...
S magától kér feloldozást.
Aki méltatlan...
Ki e földi lét törvényének rabja csak...
Magában nem tud tündökölni...
Lerogy saját súlya alatt.
De a méltó fölkél...
Még ha testét más terhe nyomja...
Emeli vállát s szárnya nő.
Szerelmét lánggal lobogózza...
S nem érdekli, ha megőrli szívét az idő.
€$@ß@
