Fájdalmasak a napok, amikor nem érinthetlek...
Anyját keresi, így kétségbeesetten a gyermek.
Testem börtönébe zárva, harcol Érted a vágy...
Hajnali óra csörgés, töri ketté az éjszakát.
Mikor Velem vagy, bizsergető jó érzés költözik Belém...
Lüktető szívünkben a vágy, elkergeti a félelem fellegét.
Minden, szenvedélyes pillanatunk, közelebb hozza a napot...
Valóra váltva, a Bennünk élő, reményekkel teli holnapot.
Bárhol is legyünk, minden pillanatban a célban vagyunk…
Ezért az odavezető utat kell, vagy inkább érdemes élveznünk.
Az a legnagyobb probléma az emberekkel…
A legtöbben a "majdban" élnek…
Ha, majd felnő a gyermekem…
Ha, másik munkahelyem lesz…
Ha, megoldom mindenki problémáját…
Ha, megtalálom az ideális partnert…
Teljes életet azonban, csak a Mában élhetünk.
Ha például valaki házat épít…
Vagy mint Én, házat újít fel…
Már Ma, élvezheti az otthonépítés örömét…
Azt a magával ragadó kalandot…
Ahogy az egyik kő a másikra kerül…
Vagy, ahogy az egyik helység a másik után…
Alakul át olyanná…
Ahogy azt, Ketten megálmodtuk…
Igen Ketten..!
Egy Királylány ás egy Királyfi...
Tudatállapottól és nem a Körülményektől függ…
Boldogok tudunk-e lenni a Most-ban.
Amíg, csak képzeletünkben lehetünk Egymásé...
Hát játszunk a gondolattal, mi nem lehet a másé.
Képzeljük el, hogy ott vagyunk, ahol senki nem keres...
Ahol megtehetünk mindent, s nincs olyan, hogy vétkes.
Ha csak ennyi lenne az ára, más sem bánná a tettet...
De Bennünk él a tudat, hogy Még nem lehetünk egyek.
Hát játszunk a gondolattal, mi nem lehet a másé...
Addíg is, képzeletben legyünk minden pillanatban Egymásé.
