Mi az, ami nem Őt juttatja eszembe?
Nem járhatok, ebben a városban anélkül...
Hogy testének nyomát ne látnám benne.
Minden felhőben, minden fában az Ő arcát látom...
Őt rejti az éjszaka...
Ő bukkan elém a nappal csalóka fényeiben.
Jelentéktelen férfi és női arcok...
A saját arcom, mind Őrá emlékeztet.
Az egész világ körülöttem azt bizonyítja szüntelen...
Létezik, és Én nemveszíthetem el Őt.
A szeretetnek nem szabad követelőzőnek lennie...
Mert akkor elveszíti a szárnyát, és nem tud szállni.
Gyökeret ver a földben, nagyon földi lesz...
Akkor pedig nem más, mint kéjvágy...
Boldogtalanságot hoz, nagy szenvedést.
A szeretetnek nem szabad feltételekhez kötöttnek lennie...
Nem szabad elvárásokat támasztanod vele szemben.
Egyszerűen önmagáért kell léteznie...
Nem valamilyen jutalomért, nem valamilyen eredményért.
Ha indíték vezérli, szereteted nem válhat az égbolttá.
Akkor az indítékra korlátozódik...
Az indíték lesz a meghatározója, a határa.
Az indíték nélküli szeretetnek nincsenek határai...
Tiszta ujjongás, kitörő öröm, a szív illata.
Abból, hogy nem vágyik semmilyen eredményre...
Egyáltalán nem következik, hogy nem születik eredménye...
Épp ellenkezőleg, ezerszámra szüleik...
Mert bármit adjunk a világnak, az visszatér, visszaverődik.
A világ visszhangos hely.
Ha haragot indítunk útjára, harag jön vissza...
Ha szeretetet adunk, szeretet jön vissza.
De ez egy természetes jelenség...
Felesleges gondolkodnod róla.
Elég, ha bízol abban, önmagától történik.
Bármit vetsz, azt aratod, bármit adsz, azt kapod.
Felesleges gondolkodnod róla...
Gyűlölj, és gyűlölni fognak.
Szeress, és szeretni fognak.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak...
Az vagy, akinek tartod Magad.
Még akkor is, ha szembe fúj a szél.
Ne törődj vele, hogy mit mondanak...
Az vagy akinek tartod Magad.
Ne feledd el, hogy szabadnak születtél.
Ne hagyd, hogy lelked mérgezzék a hazug előítéletek...
Ne hagyd, hogy korlátok közé szorítsák szabad szellemed.
Tudom, hogy nehéz elfeledni, mindazt, amit nem lehet.
De ne add fel, a szíved mélyén élő, szép reményeket.
