Soha nem kell más…

Tudod, Kedves...
Most itt állok, és azon merengek...
Amit, szerettem volna mondani Neked...
Ha a szétfeszített bordáim rácsán át megpillantatnám...

Veled a szívem.

Könyörögnék...
Fogd a kezedbe...
Feszítsd szét...
Boncold fel...
Vagy csak simítsd tenyeredbe...
Tedd a füledhez és halld meg...

Milyen könnyedén dobog a közeledben…

De, ha eltávolodsz...
Szapora üteme, egyre alább hagyna...
Szerelmes hangjegyeit, folyvást félreütné...
A hozzád íródott, lágy szonettjét...
Hamarosan átívelné, a fejetlen félelem...
Amivel, távolodó alakod árnyékára felel…
Olyan egyszerű szó...

EGYETLEN…

Mégis, mindent elmond...
Egyetlen vagy...
Mert mást, észre sem vesz a szemem...
Vakon felismerem, bőröd barázdáit...
Tenyereink csókját…
Némán üvölteni vagyok képes, azt a bizonyosságot...
Amelyet Clint Eastwood is várt...
A zuhogó esőben, Én is ott várnék Reád…

Mondd, Te kiszállnál a lámpánál...?

Átülnél hozzám...?
Az én lámpám, már váltott...
Én, feltéptem az ajtó laza kilincsét...
Átvágtam a múlt százszínű, füves rétjén...
Aminek a másik oldalán Te vártál…
S ha fejére állna a világ...
Ha a homokóra szemtelen szemei...
Lelketlen játékukkal, elválasztanának minket...

Ott lennék, ahol Te még nem voltál…

Megkeresnélek újra...
A homokszemeket tenyerembe szorongatva...
Csókolnám örök hűségemet ajkadra…
Vérző szívem tintája lásd kiömlött...
Beteríti szép reményeimet...
De neved örökkön ismételi...
Az ígéret szavát!

Soha nem kell más… 

€$@ß@

Túlcsordult érzés...

Tudod a szerepre gondoltam.
Arra, talán a kötelező szerepek fordítják ki...
A világot önmagából.

Az embert önmagából.

A szerep nem enged megmaradni.
Önmagunknak maradni.

Ha megszületik egy érzés, egy vágy...

Amelyik a kezedet szeretné fogni...
Azt a szerep szerint el kell fojtani...
Át kell alakítani...
Szerinte elég udvariasan mosolyogni.
A szerep szerint.

De kiesik néha a színész a szerepéből...

Ott felejti a szemét...
Ahol szíve szerint szeretné.
Olyat mond, ami nem illik a játékba.
Férfi szerep, női szerep segít eligazodni...
A szerepek világban...

De zavart okoz a szeretet világában.

Mi az, amit szabad, mi az, amit nem szabad.
Néha, ha túlcsordul az érzés...
Mérlegelés nélkül szólal meg...
Nem ismeri fel a szerepet.

A túlcsordult érzés vak...

Nem tud dönteni kié, férfié, nőé, apáé, vagy gyermeké ...
Úgy érzi, benne mind egyszerre jelen van.
Szerető, szülő, gyerek testvér.

Olyankor nincs szerep, nincs az érzésnek neme.

Nincs más, csak a szeretet...

Nincs más, csak szerelem...

                                 €$@ß@

Én én magam vagyok...

A világ minden szépségéért sem cserélném el az egyéniségemet...

Még akkor sem, ha nincs bennem semmi különös.

Én én magam vagyok...

Ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.

                                               €$@ß@

Szívemből szerettem...

Minden csepp víz, mit innék, belőled árad...

Minden, amit adtál, már jó irányba vágtat.

Kétszer szerettél, de csak egyszer voltál boldog...
Most minden éjjel álmaimban, imákat mondok.
Mikor rád gondolok, egy angyal száll a földre...

Mikor szerelmedre vágyom, érzem, más nem kaphat belőle!

Én mégis hiszem, mint hinnem kell még Kincsem...
Egy-egy kialudt gyertya lángja, nem gyengíti szívem.
S, egy napon újra együtt leszünk, egymás mellett.
Nem szóltál, hogy menni készülsz...

De tudd, a szívemben, mindig újra szépülsz.

Most csak nézek, messze a távolba...
Hangod nem felel, bánatos szavamra.
Az idő ránk köszönt, Én mégis reád várok...

De tudom visszajönnek az elveszettnek hitt álmok.

Mert hiszem, egyszer, Te itt leszel mellettem...
Egyszer majd újra megfogod két kezem.

Mit tudom, soha el nem engedtél!

De most az idő megtört perceit látom...
Feléd indulva, hó lepi fekete kabátom!
Csak hull a hó, s az eső felettem...
Talán hallod még, mit szívemmel üzentem.
Volt egy lány...

Kit Szívemből szerettem!

                       €$@ß@

Az élet szép!

Az élet nem úgy működik, hogy én most beprogramozom...
Nekem csak szép életem lehet...
Hanem tele van mindenféle érzelemmel...
Ettől lesz szép.

Mikor megismertelek téged,

Még csak egyszerű barát voltál!

De nem gondoltam volna… érted?

Nem tudtam, hogy épp te volnál.

Most már tudom, és nem bánom.

Hisz te vagy és leszel, ezt látom.

Te, az egyetlen, az életem.

Ha nem lett volna egy véletlen…

Nem, ebbe bele sem gondolok,

Hisz, már abba is belehalok…

Nélküled nem vagyok, nem tudok…

Nem tudok, és nem is akarok!

Melletted én önmagam vagyok…

Melletted csak egy ember vagyok…

Melletted vannak érzéseim…

Melletted nincsenek kétségeim…

Nincs más, csak te,

Nem is lesz más, csak te…

Nem kellene más, csak te…

Te vagy az igazi, csak te…