Azok a hülye kifogásaid... 3. fejezet...

Nem is olyan fontos ez...

Persze, minek is küzdjél...

Ha van egy jó kifogásod...

Hiszen annyira nem is vonzó az a cél... 

Régen az volt, de mára meggondoltad magad...

Mert ez így megy, ugye..? 

Eleinte még nagyon vágysz rá...

Aztán csak telik az idő, fogy az energiád...

Egyre jobban elhalványodik a hited...

S végül meggyőződ magad...

Igazából nem is kell ez Neked... 

A meggyőzésben sokszor besegítenek mások is körülötted...

Az a szétrobbanthatatlan hármas...

Emlékszel..?

Használd ki amennyire csak tudod, aztán dobd...

Persze elképzelhető, hogy képes lennél változni...

S így változtak a prioritásaid is... 

Előfordul az ilyen...

Csak a legtöbb esetben nem erről van szó... 

Mert hiába mondod, hogy boldog vagy így is...

Ha közben rossz érzések töltenek el...

Egész egyszerűen csak próbálod eltemetni magadban a kudarc tényét... 

De nem valószínű, hogy ez menni fog... 

Ezt a terhet egész életedben cipelni fogod... 

Más az elfogadás, és más a beletörődés... 

Ha boldog vagy és új céljaid vannak... 

Akkor lépj tovább nyugodtan, és küzdj értük... 

Ha viszont kicsit is fáj a kudarc... 

Akkor ne próbáld elhitetni senkivel, hogy nem fontos ez Neked... 

Legfőképpen önmagaddal ne... 

Mert úgysem fog sikerülni.

                                  €$@ß@

Azok a hülye kifogásaid... 2. fejezet...

Ismerős a következő kérdő mondatom..?

Na, ez volt a másik kifogásod, amivel kurvára teli volt a tököm...

Mit fognak gondolni rólam..?

Tudod, minden csoda három napig tart...
Ha használtad volna az eszed...
Akkor most egy felelősségteljes, megbecsült nő lehetnél...
De azzal amit tettél...
Pont az ellenkezőjét érted el...
Az hogy mit mondanak a szemedben és a hátad mögött...

Kizárólag a te döntéseden alapult...

Az előző fejezetem kifogása igen népszerű a hozzád hasonló...
Céljaikat feladók körében... 

Pedig jó példa volt előtted...
Számtalanszor találkoztál már az ellentétével is...
Volt egy igazi családod...
A sportolók családja...

De csak volt..!

A kisgyerekkorod óta beléd nevelt megfelelési kényszer...

Nem csak a te...
De a legtöbb ember életének, szinte minden területén jelen van...
Én sem vagyok kivétel...
Nem is akartam azzá válni...

Vajon mit gondolnak majd rólad mások..? 

Számtalanszor mondtam...
Mi van akkor, ha nem követed őket a sorban...
Hanem kiállsz, magadért...
S egy olyan dolgot képviselsz, amivel egyedül maradsz...

Akkor most megint elmondom, mi lett volna... 

Elmondom neked, s azoknak akik a hibáidból talán tanulnak...
Ha már neked, eszed ágában sincs tanulni belőle...
Inkább folytatod, amit abba sem hagytál...
Én nyitott szemmel járok, s így, csak egy irányba kell néznem...
Míg neked folyamatosan forgatni a fejed...

Először egy magányos szélmalomharcnak érezted volna...

De, ahogy egyre magabiztosabbá válsz... 

S teljesen fel mered vállalni önmagad, az érzelmeid... 

Egyre több olyan embert ismernél meg... 

Aki hozzád hasonlóan gondolkodik.

Talán majd egyszer te is megérted...
S megtanulod...

Egyáltalán nem kell mindenkinek megfelelned... 

Talán lesznek még az életedben igazán fontos, értékes emberek...

Én tudom, hogy az voltam...

A többiek véleményét pedig egész nyugodtan leszarhatod...

Mert nem azért vagy itt a Földön, hogy olyan életet élj... 

Amilyet mások elvárnak Tőled... 

Hanem azért, hogy megtaláld azt... 

Ami igazán boldoggá tesz... 

S közben lehetőleg ne árts másoknak...

                                          €$@ß@