Hol éppen vagy, a Föld bármely pontjáról, mindegyik percben hozzám érkezel.
Ha megsimítsz egy tárgyat, amint bárhol gondolatban, nálam feledkezel.
Én érzem itt, hogy szívem száz gondjából, az a simítás egyet elemel...
Magányából az "Én" és "Te" kilábol, mely külön értelmetlen félbe szel.
Csak a tündöklő "Te meg Én" világol, értelme, hogy velem együtt leszel.
Én vétkezem, amikor Te hibázol engem őrzöl, ha magadra vigyázol.
