2009. december 17., csütörtök

Ne engedj el...




Ajkamon halk sóhajjal pillék szárnya rebben,

ahogy én mondom,

nem mondhatja soha senki szebben

csak ölelj, ne engedd el a kezemet,

s én halkan súgom,

forró szenvedéllyel a nevedet,

napsugárral lehelek csókot a szádra 

Hopp! 

itt egyapró harmatcsepp,

derengő hajnal édesen kacagó lánya,

táncoló kis szivárvány, boldog színek karneválja,

amott, holdfénnyel kergetőznek fényes csillagok,

nézz rám Kedves! 

Ez mind-mind, Én vagyok.

Ne engedj el, őrizz!

Tovább nem harcolhatok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése