Egyszerre kínoz, egyszerre repít, egyszerre hűsít, egyszerre hevít...
Ezernyi világ lobban Bennem lángra, dimenziók közötti őrült vágta.
S tán sosem ér véget, csak követik egymást az ezer évek.
Az érzés nem szűnik, egyre csak lángol...
Hol csalással, hol szerelemmel, máskor bűnnel vádol.
Változó arcok, nevek, nemek, de a történet így egész, így lesz kerek.
Hogy váltakoznak korok és helyek.
De a lényeg sosem kopik el, tán Magad is rájössz, mielőtt ismét elveszel.
Zuhansz, kiáltasz, vagy belenyugszol csendben, s úgy érzed ez a jó, minden rendben.
Kell egy lökés, egy szó, hogy felébredj, s a világ mocskából végre kiemelkedj.
€$@ß@
