Legyen elég, mindent csak egyszer...

Mindent meg kell tapasztalnunk...

Nem az utolsó virágszirom, hanem az egész virág...

S minden leszakított szirma, egyformán fontos.

A tévedés is fontos...
Mint ahogy fontos a kiábrándulás...

A találkozás és az elválás...

Fontos a boldogság, fontos a boldogtalanság...
A szenvedély a közöny...
Az árulás a bűnbánat...
A gyötrelmes egyedüllét, s egy elviselhetetlen kapcsolat...
Az elhagyás a visszatérés...

A hűség, és sajnos a hűtlenség is kihagyhatatlanul fontos az életünkből. 

Mindent meg kell tapasztalnunk, rosszat és jót.
Éreznünk kell a súlyát...

De legyen elég, mindent csak egyszer...

                                                  €$@ß@

Veled...

Nem az a fontos, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködöm a naplementében.

Hanem az, hogy ül-e Mellettem valaki.

                                  €$@ß@

Akik vagyunk, s akik lenni akarunk...

A múltunk, ne határozza meg azt, akik vagyunk...
De része legyen annak, akivé válni akarunk.

                               €$@ß@

A fénybe nézz...

Ember, kelj fel, tudod, hogy várnak Rád...
Új dalt forralt Benned aki mindent lát.

Szétfolyt, ami rég volt, mostanra senki sem értené.

Kezdet, végzet, egyik sem rejtély már...
Nyersebb verset, már nem dalolhatnál.

Nincsen más, csak a hit és a dac...
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.

Mindig a fénybe nézz...
Mert szebbet még soha nem láttál.

Biztos a fénybe érsz...
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.

Még bírnod kell, nem felejtheted el...
Hogy az a nyughatatlan szív, lobog Benned.

Éltet a lélek, de közben a vágy eléget...
A tenger egyszer elnyel, de hagyj itt egy szép emléket.

Nincs is más, csak egyetlen dal, amit mindenhová hordasz magaddal.

Mindig a fénybe nézz...
Mert szebbet még soha nem láttál.

Biztos a fénybe érsz...
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál.

Még bírnod kell, nem felejtheted el.
Hogy az a nyughatatlan szív lobog Benned.