2010. február 16., kedd

Magyarorozág...Én így, nem szeretlek.!





Én tanulok, te tanulsz...
Ő lóg.!
Én vizsgázom, te vizsgázol...
Ő nem buktatható.!
Én dolgozom, te dolgozol...
Ő hátrányos helyzetű.!
Én spórolok, te spórolsz...
Ő segélyt kér.!
Én építek, te építesz,
Ő igényel (és kap is).!
Én gyereket szülők, te gyereket nemzel...
 (annyit, amennyit el tudunktartani)
Ő világra potyogtatja tucatjával, és eltartatja velünk.!
Én nevelem a gyerekemet, te neveled a gyerekedet...
Ő megveri a gyerekeinket.!
Én megvásárolom, te megvásárolod...
Ő elrabolja.!
Én kertészkedem, te kertészkedsz...
Ő ellopja.!
Én állatot tenyésztek, te állatot tenyésztesz...
Ő elhajtja.!
Én továbbképzem magam, Te továbbképzed magad...
Ő hülye maradhat.!
Én adót fizetek, te adót fizetsz...
Ő visszaigényel.!
Én nyugdíjjárulékot fizetek, te nyugdíjjárulékot fizetsz...
Ő méltányossági nyugdíjat kap.
Én korán meghalok, Te korán meghalsz...
Ő a társadalom áldozata, ha korán meghal.!
Az én hamvaimat szétszórják, a Te hamvaidat,
kicsi betonfalba falazzák...
Ő családi márványozott, aranyozott, étellel, itallal pénzzel, arannyal megrakott kriptában tér örök nyugalomra.!


 
                                                        
                                                                       €$@ß@

Ne engedd el...



Ne engedd el annak kezét, ki egyszer már szorította.
Ki hitt benned...
Ki rád hallgatott.....
Ki meglátta szemedben a fényt...
Kinek fontos voltál...
Ki szeretett.
Ha becsukod előtte az ajtót...
Ő némán, könnyekkel a szemében, ott fog állni a küszöbön.
Talán le is guggol, és összekuporodva szorítja magához az emlékeket....
Arról álmodik, hogy ott vagy mögötte...
Remeg, ahogyan átöleled a vállát és hagyja...
Hogy végigszánkázzanak ujjaid arcán...
Akár, azon a nyári délutánon...
Ne hagyd elillanni Őt...
Mert többé "Talán" sosem láthatod....
Talán egy esőcsepp lesz csupán belőle...
Mely válladra hullik, egy nyári zápor édes könnyeként...
Úgy...
Hogy Te észre sem veszed...
           Szeretlek...
                                                      €$@ß@

Nem az a fontos, hogy erős legyél...





A tenger csak hullámcsapásokkal ajándékoz meg...
Néha erősnek érezheted magad benne.
Nos, én nem sokat konyítok hozzá...
De érzem, hogy ennek így kell lennie.

És tudom, hogy az életben nem az a fontos...
Hogy erős legyél...

Hanem, hogy annak érezhesd magad.
Hogy legalább egyszer megmérettessél.



  

Ok nélkül...Miért nélkül...





A Nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék...

Nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves...
Vagy művelt, vagy elmés.

Hanem azért, mert olyan, amilyen.


A Nő...Akkor igazán.





A nő akkor szép igazán, ha boldog...
Akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.