2010. május 23., vasárnap

A szerelmed vágyom...







A szerelmed vágyom...

Lágy ölelésed, néhány könnycsepped...

Többet, mint a boldogság ajtaján hagyott rés...

Egyenlőre, Kettőnknek engedett.


                                             €$@ß@


Haldokolni karjaidban...







Szeretsz, haldokolni karjaimban...

Szereted, két merénylő kezem...

Mikor följebb-följebb merészkedik...

Szakítva szoknyád s szorítva combod...

Csak arra vársz... Jupiterre mondom.

Hogy mennykő módjára, vágódjak beléd...

Fénycsíkot írva, méhed rejtekén.

                   €$@ß@

Ölelés...







Van olyan ölelés...
Amely megváltoztatja az ember Életét.

Van olyan ölelés...
Mely után nem lesz már semmi az, ami addig volt.

Van olyan ölelés...
Melyről úgy hisszük az utolsó...
Mégis az Első pillanatává válik valaminek.

Van olyan ölelés, melyre mindennél...
Mindennél jobban Vágyunk, valahol mégis félünk tőle...

Mert tudjuk, utána semmi sem maradna többé ugyanaz.

S van olyan ölelés, mely várt-váratlanul...
Valaki számára az Utolsó marad.


                                                  €$@ß@

Rajtam ne múljon...






Azt mondják, mindig...

Rajtunk is múlik minden.

Hát... Rajtam ne múljon.
 
 
                              €$@ß@

Örökre hozzád láncolt...





Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent...

Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset...

Egy forró csók, mely tüzes a vágytól...

Érzem, örökre hozzád láncolt.
                           

                              €$@ß@

Puszi...






Egy az ajkadra, érezni mámorító ízét...
Egy a nyakadra, követve vágyaid lüktetését...

Egy a füledre, mi súgja, vágyom Rád...
Egy melledre, érezni tested illatát...

Egy hasadra, süppedni szuszogásodban...
Egy ágyékodra, alázattal, finoman...

Egy combjaidra, feszes ívük dicsérni...
Egy fenekedre, érzékien belekapaszkodni...

Egy a hátadra verejtéked gyöngyeit itatva...
Egy vállaidra erogén zónáid kutatva...

Egy tarkódra borzongatni édes vágyaid...
S, egy újra ajkadra megköszönni...

Hogy Rád találva, beteljesülnek álmaink...

                                  €$@ß@

Éreztem, hogy belém zúdul az élet...






Nyár volt...

S Mi úgy szerettük egymást...

Mintha akkor találkoztunk volna először.

Éreztem, ahogyan a vér robajlik az ereimben...

Testem feltöltődött az ölelésedből érkező friss energiával...

S úgy sugározta szét az örömöt...
Ahogyan egy prizma szórja szét az összegyűjtött fénysugarakat.
Bőröd forró volt, sokkal forróbb, mint az enyém.

Egyszerre megváltozott minden...

Az érintések, az illatok, a hangok.

A szabadság mámorító érzése kerített hatalmába.

Éreztem, hogy belém zúdult az élet...

S testembe zártam örökre a boldogságot.

                              €$@ß@

Azt szeretném, hogy...






Remegj!

Mi közben ujjam, gyengéden végighúzom a gerinceden…

Jobban!

Fel s alá, ahogy szereted, s ahogy szeretem…

Kívánj!

Ahogy Én is kívánlak Téged…

Simogass!

Mert ujjad a kéj s maga a végzet…

Kapaszkodj belém!

Közben csókolj, csókolj hol érzékien, hol pedig vadul…

Légy az Enyém!

Akarva, akaratlanul…

Élvezd!

Ahogy szíved elszabadul…

Perzseljen!

Ajkam s csókjaim helye, nyomtalanul…

Érezd!

Ahogy pattanásig feszül a testünk…

Sóhajts!

Amint kéjesen elernyedünk…

Bújj hozzám!

Hárfatesteden halkan játszom…

Pihenj!

Öleljen át egy édes álom…

                                   €$@ß@

Érezni akarlak...






Egy érintéssel többet lehet mondani, mint szavakkal.

Ha hirtelen elcsendesedsz...
Meglöklek mókásan, s rögtön felvidulsz.
Mikor átölelsz, érzem, hogy szeretsz.
Ha begubózol, megszorítom az ujjaid.
Ha szomorú vagy, a válladra hajtom a fejem.

Ha nem érinthetlek meg, keresem a tekinteted.

Keresem, mert érezni akarom, hogy a közelemben vagy...
Éreztetni akarom Veled, hogy látlak és érezlek.
S látni akarom azt is, ahogyan visszajelzel.
A bőrömön érzem a gondolataid a tekinteted érintését.

S jó érezni, a mosolyod.

                                     €$@ß@

Védjük, ezt az édes boldogságot...






Magunk ellen való vétek lenne, elengedni egymás kezét.
Életünk szerelmét, már semmi nem tépheti szét.

Igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen lét...
De ha Rád gondolok, szívembe a melegség mindig visszatér.

Nem számít hol vagy, s hol vagyok, merre, hol ébredek...
Emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal Rád ismerek.

Úgy, ahogy az első pillanat, összevillantotta a szemünket...
S az első ölelésben, összeforrasztotta a vágy a testünket...

Együtt s mégis külön, szerelmünk ma is úgy von egymásba...
Ahogy az első édes találkozásban, Énünk egymást megtalálta.

De bármilyen messze is vagy tőlem, mindig ott vagyok veled...
Szívemet érezze a szíved, mert a Tiéd, s csak Téged szeret.

Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve...
Amióta helyet készítettél, szívemnek a szívedben.

A pillanatban szemünk, egymás szemében, csillagot látott...

Azóta hordozzuk...

S Védjük...

Ezt az édes boldogságot...

                            €$@ß@