Magunk ellen való vétek lenne, elengedni egymás kezét.
Életünk szerelmét, már semmi nem tépheti szét.
Igaz, egymástól sokszor elsodor a könyörtelen lét...
De ha Rád gondolok, szívembe a melegség mindig visszatér.
Nem számít hol vagy, s hol vagyok, merre, hol ébredek...
Emlékeim közt, ha felbukkansz, azonnal Rád ismerek.
Úgy, ahogy az első pillanat, összevillantotta a szemünket...
S az első ölelésben, összeforrasztotta a vágy a testünket...
Együtt s mégis külön, szerelmünk ma is úgy von egymásba...
Ahogy az első édes találkozásban, Énünk egymást megtalálta.
De bármilyen messze is vagy tőlem, mindig ott vagyok veled...
Szívemet érezze a szíved, mert a Tiéd, s csak Téged szeret.
Szeret, mert szeretlek az első pillanattól kezdve...
Amióta helyet készítettél, szívemnek a szívedben.
A pillanatban szemünk, egymás szemében, csillagot látott...
Azóta hordozzuk...
S Védjük...
Ezt az édes boldogságot...
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése