Szeretlek...
Mint fák a fényt, mint az emberek a Napot.
Szeretlek...
Mert hullámaid eljutnak hozzám, s beragyogsz.
Szeretlek...
Mert éltetsz Engem, felemelsz, szívem szíveddel összér.
Szeretlek...
Mert lelked lelkemen áthatolva, meleget szór szerte szét.
Kedvesem...
Az a csodálatos a szerelmünkben...
Hogy egész hamar kiismertelek Téged..
Mert ha igazi a szerelem...
Már pedig, miért is kételkednénk benne..?
Elkezdtem Önmagam is a Te szemeden keresztül látni...
S ettől nem csak úgy érzem, hogy jobb lettem...
De tényleg jobb lettem.
Ez olyan, mintha egyenesen beleszeretnék Önmagamba.
Abba az Önmagamba, akivé váltam Melletted.
Kedvesem…
Örömöm, sokszorozódjék a te örömödben…
Hiányosságom, váljék jósággá Benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak jó tanács…
Igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy a javadra váljon…
Egyetlen ismeret van, a többi csak kiegészítés…
Alattad a föld, fölötted az ég, s Benned a létra.
Az igazság nem a szavaimban rejlik, hanem az Igazi Létezésben.
Csak érezned kell…
Kell..?
Nem kell..!
Hiszen érzed, mint ahogy Én is érzem…
