Ha egyszer úgy hozná a sors...
Be tudnám tenni egyetlen táskába mindazt...
Ami az életemben a legfontosabbá vált.
Mert, ha fel kéne tenném magamnak a kérdést...
Mi az, amire valóban szükségem van...
Hát...
Hamar rájönnék...
Nem az, amire először gondolnék...
Könnyedén félredobnám...
A befejezetlen munkákat...
A befizetésre váró számlákat...
A feljegyzésekkel teli határidőnaplót...
S mindezt azért, hogy legyen helye...
A köntösömnek...
Ami jól jön az ilyen nyirkosabbnál-nyirkosabbá váló napokban...
A Tőled kapott kincseknek...
Amik lehet, Neked "csak" porfogó...
Aztán fontos, az a megsárgult fénykép...
Az a hajtincs...
Ami elég gyakran a kezembe kerül...
Mert, azt Tőled kaptam...
Akkor...
Amikor szerelmes lettem.....
Hát...
...Látod.
Nem az a sok minden a fontos...
Amit az évek során felhalmoztam magam körül...
Hanem az a kevés...
Amit el tudnék vinni magammal...
€$@ß@
