Ez biztosan ismét igaz, és mit nem adtam volna a tanácsért, amikor huszonévesen végtelenül türelmes és rugalmas voltam!
Manapság viszont elfoglalt, stresszes és olyan merev vagyok, hogy örülök, ha a lábujjamat elérem anélkül, hogy behajlítanám a térdemet.
Emellett hosszú évek kísérletezései arra a következtetésre juttattak, hogy nekem a misszionárius póz volt, ez idáig a kedvencem.
S hogy kinek köszönhetem, hogy végre változtattam?
Azt, nem írom le.
Mára, már nem csak fantáziálok arról, milyen lehet az „érzéki hattyú” vagy a „pillangó”….
Végre megjött a kedvem, egy ez idáig mindkettőnknél működő "élvezetes" pozíciót sutba dobni, csak azért, mert semmi extra nem volt benne.
Elhihetitek, érdemes volt.
