A világ szép...

A világ szép és különös.

Csak sok benne nagyon, a beteg ember.
Az izgága, az irigy, a gyűlölködő a gonosztevő a diktátor, az őrült és a hős.
Fertőzik és rontják a világot, amennyire adottságaiktól kitelik.
De egészen elrontani nem tudták mégsem, ha ezerszer is azt hirdeti a látszat.

Miért nem?

Mert a Világ anyja a Természet, s a természetben az ember nem egyéb, mint egy kis pajkos tréfa.
Vigyázz tehát, hogy vidám tréfa maradj.
Mert a gonosz tréfából tövis nő csupán, mely véresre sebez téged, s elcsúfítja a világot.

A helyes út...

Egy semmiség is éppen elég, hogy a tekintélyt megingassa,

egy csekélység pedig megteremtheti vagy helyreállíthatja,

azon múlik, hogy megtaláljuk-e a helyes utat,

Azok hiszékenységéhez vagy érdekeihez,

akik ártatlanul vagy cinkosan visszhangozni fogják.

Sose magyarázkodj!

Sose magyarázkodj!

A barátaidnak nincs rá szükségük,

az ellenségeid meg úgysem hisznek neked.

A szólás szabadsága...

Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:

Szeretet.

Nevetés.

Még több nevetés.

Figyelni és tanulni.

Kérni és megköszönni.

Saját véleményt alkotni.

Mások véleményét tiszteletben tartani!

Őszinteség.

Hogy Barát legyen.

Hogy Önmaga legyen.

 

Az veszít többet, aki jobban szeret...

Az igazi szeretet nem legyőzhető.
A mi szeretetünk sajnos nem ilyen.
Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk.
Kiszolgáltatottak leszünk.
Megalázhatóak.
Gyakran vesztesek is.
 
Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret.
 
A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik.
Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb.
Akinek a páncélja keményebb.
 Márpedig a „tökéletlen” szeretet védtelenné tesz.
 
Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá.
 
Mondjuk ki: gyengévé.
Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is.
És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyelő hőfokon, mindig annak nehezebb, aki jobban szeret.
A szerelem „egyfülű kosarát” rendszerint az egyikünk cipeli.
Annak a nehezebb.
Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik.
Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.
 
A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás.
 
Rossz üzlet, ráfizetés.
Mégis belemegyünk néha.
Mert amit nyerünk vele, az – akármilyen szenvedéssel jár – mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja.
 
Ezért van ez, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, hanem „beleesik” – akarata ellenére.

Higgy!!!

Nem akkor leszel boldog, amikor eléred, amit szeretnél,
és olyan lesz az életed, amilyennek szeretnéd!
Akkor éred el, amit szeretnél, és akkor lesz olyan az életed,
amilyennek szeretnéd, amikor egyszer és mindenkorra eldöntöd,
hogy mindentől és mindenkitől függetlenül, boldog leszel.

Tedd meg az első lépést, és higgy.

Nem kell látnod a lépcsőt.

Csak tedd meg az első lépést.

Üzenet...

Térjetek már végre észhez, miért büntettek?

Ha elvesztek tőlünk mindent,

ami örömet és fájdalmat okoz,

nekünk mi marad?

 

 

                                                                                  ß.€$.

Köztünk vagytok...

Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk az agyalást, és meg kell tanulniuk cselekedni
Míg másoknak meg kell tanulniuk gondolkodni, mielőtt cselekednének.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a folytonos kérést, és meg kell tanulniuk adni.
Míg másoknak meg kell tanulniuk kérni, mielőtt állandóan csak adnának.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a sírást, és meg kell tanulniuk mosolyogni.
Míg másoknak meg kell tanulniuk sírni, nem csak folyton mosolyogni.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a folytonos konfrontálást, és meg kell tanulniuk megadni magukat.
Míg másoknak meg kell tanulniuk konfrontálódni és nem kompromisszumokat kötni.
Vannak köztünk olyanok, akiknek abba kell hagyniuk a várakozást és futniuk kell.
Míg másoknak meg kell állniuk és várakozni.


Vannak köztünk olyanok, akiknek önuralmat kell gyakorolniuk és összeszedettebbnek lenni.


Míg másoknak lazítani kell, hogy ne szabályozzák le magukat folyton.

Ha valóban szeretsz...

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod, nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna.

Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal.

A szeretet nem sem időt, sem távolságot.
Ha gondolsz valakire, azonnal ott vagy, ha történik vele valami, azonnal érzed, s ha mélyen szeretsz valakit, kilépsz az időből, s az örökkévalóságot éled tovább.
Látod, hogy a bimbóban ott a virág, a virágban a hervadás, s elhervadt virágban az új élet csírája. Akik szeretik egymást, azoknak nem lehetnek titkaik, mert látják egymást nemcsak ma, holnap és holnapután, de ezer inkarnáció múlva is látják, és tévedhetetlenül fölismerik egymást.
Bármilyen jelmez és maszk mögött is. 

Ö az!

Ismerem!

A szeretetben nincs felejtés.
Ezért megrendítő, ha elveszíted azt, akit szerettél.
A halál olyasmit kér tőled, ami lehetetlen, hogy felejtsd el, akivel egy vagy.
Soha senki sem tudta ezt megtenni, vagy ha igen, nem szeretett igazán.
Akár élünk, akár halunk, jön velünk.
Akik szeretik, ismerik is egymást, ott legbelül ismerik, mert egyek s ezen nem fog ki sem az idő, sem a halál.


A szeretetben minden most van.


Minden együtt és minden egyszerre van: nincs múlt és jövő ideje.