Az veszít többet, aki jobban szeret...

Az igazi szeretet nem legyőzhető.
A mi szeretetünk sajnos nem ilyen.
Mi, ha szeretünk valakit, elgyengülünk.
Kiszolgáltatottak leszünk.
Megalázhatóak.
Gyakran vesztesek is.
 
Egy szerelemben mindig az veszít többet, aki jobban szeret.
 
A közönyös, akinek egy kapcsolat nem „vérre megy”, erősebbnek tűnik.
Az egoizmus világában az az erős, aki önösebb.
Akinek a páncélja keményebb.
 Márpedig a „tökéletlen” szeretet védtelenné tesz.
 
Azért is félünk szeretni, mert odaadóvá válunk, kiszolgáltatottá.
 
Mondjuk ki: gyengévé.
Páncélban nem lehet szeretni, s ha levetjük önzésünk páncélját, nemcsak érzékenyek leszünk, de sérülékenyek is.
És, mivel a szerelem ritkán izzik mindkettőnkben egyelő hőfokon, mindig annak nehezebb, aki jobban szeret.
A szerelem „egyfülű kosarát” rendszerint az egyikünk cipeli.
Annak a nehezebb.
Még akkor is, ha néha intenzívebb boldogságot él át, mint a másik.
Mert utána ő lesz a boldogtalanabb.
 
A mi világunkban szeretni: vesztes vállalkozás.
 
Rossz üzlet, ráfizetés.
Mégis belemegyünk néha.
Mert amit nyerünk vele, az – akármilyen szenvedéssel jár – mégiscsak életünk értelme s talán egyedüli célja.
 
Ezért van ez, hogy az ember egy szerelembe nem belemegy, akarattal, hanem „beleesik” – akarata ellenére.