A vágy örök marad...

Ha két ember között egyszer valaha kialakul egy vágy...

Azt nem igazán söpri el semmi.

Sem idő, sem távolság, sem emberi élethelyzetek.

Telik az idő, történnek fordulatok, de a vágy örök marad.

Adott két ember, nem is túlzottan egyformák...
Ezer dologban mások, de van egyfajta összhang.
S van egy kölcsönös vágy...
Lehet, hogy egyszer-egyszer sikerül elnyomni...

De aztán, mint jó főnixmadár újra és újra feléled...

Ha lehetősége támad rá.
A vágy mindentől függetlenül van jelen.

Nincs neki kezdete és nincs neki vége...

Nem úgy születik, hogy egy naphoz, pillanathoz kötni tudnánk...

Egyszerűen csak feléled, és onnantól VAN.

Persze nem erőszakosan tolakszik elő...
Csak úgy rezeg a háttérben...
Magas frekvencián, átjár mindent.

Lehet egymással nem beszélni, nem találkozni...

Nem keresni egymást a vágy attól még VAN.
Elnyomva, mély álmát aludva.
Nem kell neki sok...

Elég csak pár összefonódó gondolat... 

 Átlengi a dolgokat, a gondolatokat.
Vajon meg lehet szabadulni egy vágytól?
Kalodába terelni, ott rabul ejteni?
Néha nagyon jó volna ezt tenni...

Mint sem szembesülni a be nem teljesülő vágyakkal...

A vágy, ha kialakul két ember között...

Örökre meg marad!

                             €$@ß@

Vágy...

Érezted már a Vágyat!

Ami széttép
Ami megőrjít
Amit elhazudni nem lehet
Eltemetni hiába
Mert Ő zár magába
Nem hal meg végleg soha
Feltámad újra és újra
Erősebb lesz mint valaha
Lassan emészti el a perceid
Magába olvasztja minden éber pillanatod
Csak azt gondolhatod amit Ő diktál
Azt a maradék csöppnyi józanságodat
Megöli hamar
Álmaidat uralja
Réges-rég elvette minden szabad perced
Nincs erőd és nincs merszed
Hogy szembe szegülj
Hogy ellenállj
Sodor tovább és tovább ismeretlen utakon
Túl ráción és túl a minden napokon
Ünneppé tesz minden pillanatot
S hiába tagadod
Élvezed a bizonytalant
A gyötrődést
A fájdalmakat
Félsz talán
De reszketve sírsz érte
Menekülnél
Bújnál saját lelked mélyére
Rejtőznél a legszebb érzések mögé
De hasztalan
Belőled nyeri az erőt
Benned lakik
Te táplálod
Ez a vágy Te vagy magad
Elrejtenéd
Elfelednéd
De hiába
Csak hív
Csak vonz
Állati ösztönnek gondolod
De felette áll mégis az éteri tisztaságnak
Milyen bűne is lehetne
Az emberi vágynak
A boldogság-akarásnak
Hazudhatnak az eszmék
Az elvek
A fenkölt szólamok
De a Vágy nem vezet félre
Ha megvalósulni hagyod
Mutatja mi kell Neked igazán
Mire vágyik a test és a lélek
Ne mond hát:
Félek!
S ne menekülj
Nem a Vágy öl meg, hanem a hazugság
Ami tagadja
Hogy minden vágyadnak
A tiszta őszinte hit
S a szeretet az "anyja"
Hogy minden emberi amit érzünk
S boldogtalanná csak a szokások
A lehet
A nem lehet
Tehet
Ha igazodunk elvárások szenvtelen rengetegéhez
A szabályokhoz
A vélt vagy valós elvárásokhoz
Amik lassan megölnek
Élve eltemetnek
Legalább adj esélyt
Önmagad rejtett kincseinek
Legalább egy kicsit éld meg a Vágyadat
Azután jöhet az áldozat
Jöhetnek újra a lehetek
A szabadok
S a nem lehetek
S a tudat
Hogy...
Rab vagy!
De legalább egyszer élj
Úgy ahogy élni teremtett az alkotó szenvedély

                                                                             €$@ß@

Hadd legyek Én...

Édes könny, szemlátomás, csodás varázs...

Hanyatló Én, ki messze Tőled mégis oly közel...
Szemedben gyúló fény, szívemhez ér.

S Te csodás és való, életem szép reménye...

Engedd, hogy álmodjam arcod...
Lelkeddel vívott égi harcot.
Csendes jó éjszakát, gyermeteg kacajt és sírást...
Szívemben álmatag tompa bírást.

Engedd, hogy életed és csended legyek...

Hallgatag mély türelem, ki ért...
Szerelmes szenvedő, ki indul és érkezik...
Ki karjaidba hull, s szíveddel könnyezik...

Én legyek a vigasz s Te a minden...

Élet, elfelejtett reményeinkben...

                                                                               €$@ß@

A szerelem, erőt ad...

Királynőm...

A szerelem erőt ad, majd megfelezi...

Mert Egymás nélkül, nem létezhetünk.

Ha elvesztenélek, vagy elszakítanának tőlem...

Vagy elhagynál, veled veszne az erőm.

Lényemnek azt a felét kellene nélkülöznöm...

Amely nélkül üressé válna az is, ami megmarad.

Nem kínálhattál fel nagyobb csodát, mint a szerelmed...

Nincs semmi, amire elcserélhető.

Szeretlek, s mióta ez megtörtént Velem...

Azóta nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig.

Sebezhetőbb lettem...

S a szerelem természetéből adódóan...

Megsebezhetsz Te is...

Egy figyelmetlen szavad vagy mozdulatod fájdalmat okozhat...

Miként ennek ellenkezője olyan örömet...

Amihez foghatót eddig nem ismertem.

Önmagamról megfeledkezve féltelek...

Tudván, hogy az elvesztésed egyben az Én vesztem is.

Ha elvennének Tőlem, megvakítanának.

Megvakítanák szívemet, lelkemet...

Arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé...

Az élet, a világ szépségét.

Nem mondok, nem mondhatok le Rólad, soha!


                                                                                               €$@ß@