2010. május 4., kedd

A szerelem, erőt ad...







Királynőm...

A szerelem erőt ad, majd megfelezi...

Mert Egymás nélkül, nem létezhetünk.

Ha elvesztenélek, vagy elszakítanának tőlem...
Vagy elhagynál, veled veszne az erőm.
Lényemnek azt a felét kellene nélkülöznöm...
Amely nélkül üressé válna az is, ami megmarad.

Nem kínálhattál fel nagyobb csodát, mint a szerelmed...

Nincs semmi, amire elcserélhető.

Szeretlek, s mióta ez megtörtént Velem...

Azóta nem vagyok önmagam, akként nem, mint eddig.
Sebezhetőbb lettem...
S a szerelem természetéből adódóan...

Megsebezhetsz Te is...

Egy figyelmetlen szavad vagy mozdulatod fájdalmat okozhat...
Miként ennek ellenkezője olyan örömet...
Amihez foghatót eddig nem ismertem.

Önmagamról megfeledkezve féltelek...

Tudván, hogy az elvesztésed egyben az Én vesztem is.
Ha elvennének Tőlem, megvakítanának.

Megvakítanák szívemet, lelkemet...

Arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé...

Az élet, a világ szépségét.



Nem mondok, nem mondhatok le Rólad, soha!


                                                                                               €$@ß@

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése