Vágy...

Érezted már a Vágyat!

Ami széttép
Ami megőrjít
Amit elhazudni nem lehet
Eltemetni hiába
Mert Ő zár magába
Nem hal meg végleg soha
Feltámad újra és újra
Erősebb lesz mint valaha
Lassan emészti el a perceid
Magába olvasztja minden éber pillanatod
Csak azt gondolhatod amit Ő diktál
Azt a maradék csöppnyi józanságodat
Megöli hamar
Álmaidat uralja
Réges-rég elvette minden szabad perced
Nincs erőd és nincs merszed
Hogy szembe szegülj
Hogy ellenállj
Sodor tovább és tovább ismeretlen utakon
Túl ráción és túl a minden napokon
Ünneppé tesz minden pillanatot
S hiába tagadod
Élvezed a bizonytalant
A gyötrődést
A fájdalmakat
Félsz talán
De reszketve sírsz érte
Menekülnél
Bújnál saját lelked mélyére
Rejtőznél a legszebb érzések mögé
De hasztalan
Belőled nyeri az erőt
Benned lakik
Te táplálod
Ez a vágy Te vagy magad
Elrejtenéd
Elfelednéd
De hiába
Csak hív
Csak vonz
Állati ösztönnek gondolod
De felette áll mégis az éteri tisztaságnak
Milyen bűne is lehetne
Az emberi vágynak
A boldogság-akarásnak
Hazudhatnak az eszmék
Az elvek
A fenkölt szólamok
De a Vágy nem vezet félre
Ha megvalósulni hagyod
Mutatja mi kell Neked igazán
Mire vágyik a test és a lélek
Ne mond hát:
Félek!
S ne menekülj
Nem a Vágy öl meg, hanem a hazugság
Ami tagadja
Hogy minden vágyadnak
A tiszta őszinte hit
S a szeretet az "anyja"
Hogy minden emberi amit érzünk
S boldogtalanná csak a szokások
A lehet
A nem lehet
Tehet
Ha igazodunk elvárások szenvtelen rengetegéhez
A szabályokhoz
A vélt vagy valós elvárásokhoz
Amik lassan megölnek
Élve eltemetnek
Legalább adj esélyt
Önmagad rejtett kincseinek
Legalább egy kicsit éld meg a Vágyadat
Azután jöhet az áldozat
Jöhetnek újra a lehetek
A szabadok
S a nem lehetek
S a tudat
Hogy...
Rab vagy!
De legalább egyszer élj
Úgy ahogy élni teremtett az alkotó szenvedély

                                                                             €$@ß@