Így váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté...

Nem fáról lehulló gyümölcsök voltunk, hanem magok.
Arra vártunk, hogy elvessük, elültessük az örökkévalóságnak.
Egymás szívében akartunk és akarunk lakni.

Egyszerre váltunk csillaggá, sorssá, hitté, végzetté.

Kicsik voltunk, de hatalmas életerő lakozott bennünk.
A világmindenség összes csillagát összegyűjtöttük egymás szemében...
S a fényében fürösztöttük egymást.
 

                              €$@ß@

A fal...

Építettünk egy falat magunk köré...
De nem azért, hogy kizárjunk mindenkit....
Hanem azért, hogy lássuk...

Ki szeret minket annyira, hogy megmássza.

                                      €$@ß@

Nő...

Nekem kellett egy Rosszlány...

Aki miattam lett Jólány...

Mikor mellettem van Széplány...

Móka közben olyan, mint egy Kislány...

Az élettől lett Nagylány...

S a szerelemünktől vált azzá, ami...

 Nő..!

                              €$@ß@

A csillagokkal...

A szél hátán járj...

Arcodon ragyogjon a nap...

A végzet szele repítsen a végtelenbe...

Táncod, csak is velük járd...

A csillagokkal.

                                €$@ß@



Éld a Mát...

Hiszem, hogy tényleg nincs, az a bizonyos kezdet...
S nem létezik, a mindenre pontot tevő vég.
Mint ahogy nincs múlt és nincsen jövő...
Csak az a bizonyos folytonosság van...

A jelen pillanata.

Minden egyéb az ebből születő, s az ebből kihaló távoli érzések tengere...

Hát ezért Éld a Mát...

S ne érd be kevesebbel annál...

Mint ahogy lelked mélye kívánja.

Meglátod, gyönyörű lesz a múlt tengere...

S varázslatos a jövő óceánja...

                           €$@ß@