Ítélkezés...

Ítélkezés.

Kemény szó.

Az emberek többsége mégis éli nap, mint nap.
Mindaddig, amíg zárva a szív.
Csak az nem ítélkezik:
Aki mindig fénylő gondolatokkal érinti a másik lényét.
Körülményektől függetlenül, csodálattal, vagy legalábbis megértéssel, elfogadással fordulva embertársa megnyilvánulásai felé.
Érdemes tetten érned magad, miközben kritizáló éned akcióban van.
Mi is az igazán, ami a másikban elítélendő számodra?
Mert az:

Tetszik, vagy nem tetszik!

Saját magadról és milyenséged el nem fogadásáról vall.
Meglehetősen őszintén és tisztán.
Ami a másikban irritál és dühít:

 Olyan vagy Te!

És épp azon tulajdonságod miatt vagy képtelen az önszeretetre...

Tükrök vagyunk egymás számára.
És ha dühvel vagy a pusztító ítélkezés öklével belecsapsz:

Bármely síkon!

A másik arcképébe...
Magadnak okozol fájdalmat...
A Te tükörképedet rondítod, tovább...

Mert minden gondolat, érzelem és tett egy nap visszaszáll tulajdonosára.

Ez az Élet Törvénye...

Ám van egy jó hírem is:

Épp így a pozitív ajándékozás fénye is...

Rajtad áll, milyen reakciókkal talál meg az élet...

Élj a mának...

Carpe diem!

Avagy élj a mának!

Élvezd ki, mit eléd nyújt a sors.

Én kiélvezem, mert élvezni akarom.

De persze a józan ész,

Néha elkerülné ezeket.

Egy belső hang viszont mindig ezt súgja:

Élj a mának!

Végy nagykanállal az élet lehetőségeiből.

Ne szalaszd el a lehetőségeidet.

Ki tudja mikor nyújtják újra eléd

A csodálatos kelyhet miben benne rejtőzik

Minden:

Szerelem, vonzódás, vágy...

Lehetőség, csalódás, megbocsájtás...

Hit...

                                                  €$@ß@