2013. január 30., szerda

Kívül-belül...





 
 

Az Igazán Nő, akkor is izgalomba hoz egy férfit...
Ha télikabát van rajta.

Mert a személyiségével, a stílusával, a kisugárzásával hódít.

Ebben különbözik másoktól.
Nincs szüksége magamutogató, kirakati megjelenésre.

Elég, belenézni a szemébe...

Hallani a hangját...
Ő akkor is, mint mindig...

Maga a harmónia...

Kívül-belül...

                        €$@ß@
 
 
 


Szeretve szeretni...

 
 
 
 
 
Különleges..?
Vagy inkább,  csodálatos érzés...
Mi tűzként, belülről éget.

Hiány..?
Nem..! 
Szerelem az, mit szívemben érzek.

Keresnélek..?
De minek..!
Bármerre tekintek, mindenben Téged látlak.

Álmodom..?
Akkor, ébren álmodom..!
Gondolataimban is a szavaid járnak.

Érzékellek..?
Érezlek..!
Testemben érzem, selymes bőröd illatát…

Folytassam..?
Kérned sem kell..!
Szeretve-szeretni születtünk erre a világra.
 
 
                                    €$@ß@

2013. január 29., kedd

Tudod, csak Te meg Én...


 
 
 
Az egész Életem, segítségnyújtásról szólt, szól, s tudom szólni is fog…

Az élet minden területén..!

Kezdhettem volna kevésbé drámaiabb módon…
De nemet, nem igazán szoktam mondani…
Mert ez, számomra akár hiszed, akár nem Kedves Olvasóm…

Valahol, kihívás is…

Nem csak valami hétköznapi cselekedet.
Először azt akartam írni,” jócselekedet”…
De az nem tükrözné a valóságot…
Mert ami Nekem, vagy Neked jónak tűnik…

A mögött, olykor-olykor akad valaki, aki mélyebb összefüggéseket sejtet…

Pedig az Élet maga…
Hihetetlenül egyszerű…
Megszületünk… Élünk… Meghalunk…
S hogy a két véglet közötti részt mivel töltjük meg, vagy ki…

Az nem több és nem kevesebb, mint az Életünk.

Van, akinek e szavak, mondatok nem sokat jelentenek…
(Megint egy újabb…)
Viszont vannak olyanok, akiknek sokat…
S talán akad olyan is, akinek…

Mindent.

Nagy felelősség tanácsot adni, segítséget nyújtani...
Vagy csak egyszerűen meghallgatni…
Sokan, nem is merik felvállalni…

„Nem elég az Én problémám, most vegyem a Tied is a vállamra..?”

Talán az egyik legegyszerűbb mondat…
Amivel minden felelősséget elháríthatunk magunkról.

De magyarázkodni sem jó…

Mert az, valahogy, valakinek, előbb vagy utóbb, mindig kínos…

Neked sem esne jól...

Ha megosztanád velem legféltettebb titkaid, álmaid, vágyaid…
Vagy akár másra nem tartozó problémáid…

S Nekem, egyszer majd számot kéne adnom valaki előtt róla.

Ilyenkor mindig eszembe jut…
Salamon Béla szállóigévé vált mondata…

„Ha én egyszer kinyitom a számat…”

De félre a tréfával…
Azon kevés Férfi közé tartozom…
Akiknek vannak Női barátai…

Bizalmas Női barátai…

Nem több, nem kevesebb.

Ebben a Blog-ban mind kitüntetett helyet érdemeltek…

Szeretnéd tudni kik Ők…

Hát olvasd végig, ha kíváncsi vagy rájuk…

S, miért pont Én vagyok Nekik az..?
A magyarázat egyszerű…

Mert ezek a Barátnők azonos szempontok alapján választottak férfi barátot...

Mint ahogy párt kerestek vagy keresnek maguknak.
S, hogy megtarthassátok számukra e fontos köteléket...

Ismerniük kell a gyenge pontjaimat.

Ha pedig többre vágynának…
(Ami kizárt…)

Akkor is..!

Azzá váltam, akivel megoszthatják minden bánatukat és örömüket.
Akit felverhetnek akár az éjszaka kellős közepén is...
Sírva, zokogva, vagy akár önfeledten örülve...
S aki mellett...
Még ha párkapcsolatban is állnának...

Komoly kiváltságokat élvezek.

Az ilyen barátság általában csak addig tart...

Mondom általában..!

Amíg, ezen Hölgyek, nem találnak olyan partnert...

Akiben a barát és a szerető briliánsan ötvöződik.

Onnantól kezdve ez a bizonyos harmadik...

Nevezetten Én...

Feleslegessé, jobbik esetben, mellőzötté válok.
Hiszitek vagy nem, ezen Nők, férfi barátaikat...
Ugyanolyan tudatossággal választják ki...
Mint potenciális lovagjaikat.

Legyen szó barátságról vagy szerelemről...

Én is, mint mindenki…

Figyelemre és gyengédségre vágyom társaságomért cserébe.

Semmi többre...

                                €$@ß@







2013. január 27., vasárnap

Amilyen, valójában vagy...

 
 
 
 
 
Szinte mindig így történik...
Akik összekötik az életüket...
 
Azoknak gyermekük, gyermekeik lesznek...
 
De ugyanakkor...
 
Ők maguk is gyermekiekké válnak...
 
Mert a köztük kibontakozó szeretet...
Elfogad.
Nem támaszt egyik féllel szemben sem követeléseket.
A szeretet nem mondja...
Légy ez...
Légy az...
Egyszerűen csak annyit mond...
 
Légy önmagad...
Jó vagy úgy, ahogy vagy...
Mert így vagy Csodálatos.
 
Hirtelen nekiállsz eldobálni az ideáljaidat...
A kellenék-et, a személyiségeket.
 
Ledobod a régi énedet, és újra gyermek leszel.
 
A szeretet fiatallá teszi az embert.
Minél jobban szeretsz, annál fiatalabb leszel, maradsz.
Mert aki nem szeret, elkezd öregedni...
Elveszíti kapcsolatát önmagával.
A szeretet nem más...
 
Kapcsolatba lépni önmagaddal a másik révén...
 
Olyasvalaki révén, aki elfogad...
Aki olyannak tükröz vissza...
 
Amilyen, valójában vagy...
 
 
                            €$@ß@
 
 

 

2013. január 26., szombat

Miért is kiabálunk egymással..?

 
 
 



Miért is emeljük fel a hangunkat, amikor dühösek vagyunk egymásra..?
 
Hát, jó kérdés, de mint mindenre, erre is van ésszerű magyarázat…
 
Pedig mondhatnánk sokkal halkabban is.
 
De akkor, abban a pillanatban, észre sem vesszük, hogy…
 
Ott állunk egymás mellett.
 
Mikor két ember között megszűnik az összhang…
A lelkük eltávolodik egymástól.
S, hogy leküzdjék ezt a távolságot, felemelik a hangjukat…
Mert azt hiszik, csak így hallják meg egymást.
Minél mérgesebbek, annál hangosabbak…
Csak is így képesek leküzdeni a köztük lévő távolságot.
 
De mi is történik a szerelmeseknél..?
 
Ők nem kiabálnak...
Halkan, szinte észrevétlen beszélnek…
Mert a lelkük nagyon is közel van egymáshoz.
Köztük lévő távolság, már szinte nincs is, vagy csak parányi.
S amikor a szerelem még jobban kiteljesedik…
Már nem kell beszélni, csak suttogni…
Végül már suttogniuk sem kell…
 
Elég, egymás szemeinek ragyogásából olvasni…
 
Így is megértik egymást.
Ez mutatja meg…
Milyen közel is áll két ember egymáshoz…
 
Amikor szeretik egymást.
 
Ezért, amikor vitáztok, ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon.
Ne mondjatok olyan dolgokat…
Amik ezt a távolságot tovább növelik.
Különben, egyszer eljő a nap…
Mikor akkora lesz a távolság köztetek...
 
A lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.
 
 
                                  €$@ß@
 


 
 

2013. január 25., péntek

Légy merész...

 
 
 



Soha ne félj, nyitva hagyni egy-egy ajtót...
Legalább résnyire....
A szívedben, a lelkedben...

Mert a csodák, így könnyebben megtalálnak.

Tudnod kell...
Veszélyes is lehet...
De csak egy kicsit...

Mert, bármi megtörténhet.

Viszont, észre fogod venni...

Pont ettől érzed, hogy élsz.

Ha régóta vagy bezárkózva...
Az biztonságosnak tűnhet...
Eltompulnak az érzéseid...
Olyan távoli minden.

Ébreszd fel hát az érzéseid...

Légy merész...
 

                                       €$@ß@
 
 


2013. január 23., szerda

Mint a mesében...







Akár, mint a mesében...

Egyszer, csak jön egy Férfi...

Fehér lován...

Aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz...

Megért, szeret, Veled van, támogat...

S elhiheted...
Nem adja fel.
Lehet, nehéz lesz Neked, Neki...
De végigcsinálja...
Mert tudja, semmit sem adnak könnyen.

Higgy Benne, és megkapod.

Akard, várd...
Ott lesz Veled.
De mikor előtted áll, mélyen nézz a szemeibe... 

Ne csak észre vedd, de lásd is...

S vigyázz, nagyon vigyázz Rá.
Szeresd, de ne fojtsd meg a szereteteddel.
Adj meg neki mindent, törődj vele...
De hagyd meg a szabadságát.
Élvezd, hogy van, hogy segít, hogy támogat...

De ne vedd magától értetődőnek, hogy ott van.

Becsüld, ahogy Ő becsül Téged...

                         €$@ß@




2013. január 22., kedd

A fellegekben...


 
 
 



Mint ahogy Te is, Én is vágyom a szerelemre...

Mert a szerelem adta élmény tölt el minket mindennel...
Szó szerint mindennel...

Ragyogással, elevenséggel, tűzzel...

Újra működnek az érzékeink...
Minden belőlünk fakadó érzelem felerősödik...
A hétköznapok valósága szertefoszlik...
S végre ott járunk, ahová mindig is vágytunk...

A fellegekben.

Van kinek ez az élmény...
Csak egy pillanatig, egy óráig, egy délután adatik meg...
De mindenki azt szeretné, ha örökké tartana...
Egy pillanatig vagy őrökké...

Nem számit...

Nem von le semmit az értékéből.
Olyan emlékeket őrzünk utána...

Amiket életünk végéig becsülni fogunk.

De csak, ha így gondolkodunk...

                                €$@ß@



2013. január 16., szerda

Te is..?

 
 
 
 
 


Találkozunk, megismerjük egymást...
Együtt vagyunk...

Nem értjük egymást...
Elbúcsúzunk..

Ki tudja hányszor ismételjük életünkben ezt a körforgást...

Míg végre elmondhatjuk...

Itt maradok...
Mert itt otthon van a lelkem...
Hazataláltam...

Te is..?

                          €$@ß@

2013. január 14., hétfő

Judit...

Na ezt rakd ki...
 
 
 
 
Kezdhetném így is…
Neved héber eredetű…
De aki csak erre kíváncsi…
Keressen rá a Wikipédián…
De ez a történet, valami másról szól...
 
Rólad...
 
Lehet e egy nő számára nagyobb feladat…
Mint valakit naggyá tenni..?
A történelem és a Judit név elemzése alapján…
Ha nem vigyázol, de ha vigyázol is, ez lesz sorsod alapja.
Támogatnod párod…
De ne ijedj meg a feladattól…
Örömöd fogod lelni benne.
(Amennyiben Te mégis a karriert választod…
Inkább az egyéni utak lesznek a meghatározók.)
Folytatva az előbbi gondolatmenetet…
Igen is legyenek elvárásaid…
Nagy szavakkal élve…
Így válsz társadalmunk elismert és megbecsült tagjává.
De komolyra fordítva a szót…
Hiszen még mindig Rólad szól ez a történet…
Valósítsd meg céljaid, álmaid, akár mindenáron…
De ezt, most nem én kérem…
Olyan Nő vagy, aki ezt így is teszi, és el is éri.
De arra is figyelj, főleg Te válaszd a célt.
Hát hajrá…
Már csak kijelölnöd kell őket....
Teljes odaadással küzdesz és küzdj a családért és szeretteidért…
De mindenkitől teljes bizalmat és elfogadást várj.
Ezt viszont várd el attól is, akit majd egyszer párodul választasz.
Küzdj vállvetve a Társaddal.
Mert ha jól választasz, már pedig Te választasz…
Ő is ezt fogja tenni…
Vállvetve fog küzdeni Melletted.
Azt mondják irányító szerepet töltesz be párkapcsolatodban…
Nem fogsz senkinek alárendelődni…
Soha ne is tedd..!
Viszont soha ne válj Öncélúvá…
A kapott lehetőségeid, fordítsd más javára…
Mert ha nem így teszed…
A sors fogja elvenni Tőled a dolgokat.
Ezen gondolatokkal és szavakkal kívánok…
 
Boldog Születésnapot Neked…
 
 
                                               €$@ß@

2013. január 13., vasárnap

Egyáltalán nem illik Rám...

 
 
 
 
 


Listákat írogattok a fejetekben arról, milyen is az ideálotok...

A legidétlenebb szempontok szerint...
A haja legyen barna, édes a hangja...
Legyen éles eszű, lágyszívű, jó humorú, nevettessen meg...
Akár, mint az óvodában...

Az emberek nem bevásárló listák.

Mindig is az-az ember akartam lenni...
Aki ráébreszt Téged erre.
Találkozni egy olyan Nővel...
Akinek a fejében meg van ez a lista...

S egyáltalán nem illik Rám...

Megmutatni Neked...

Eddig nem tudtad igazán, mit vagy kit is kerestél.

Aki az ellenkezőjét állítja, s el is akarja a másikkal hitetni......
Becsapja magát.

Ezt senki sem tudhatja igazából.
Egészen addig, amíg pontosan szembe nem találja magát vele.



                                 €$@ß@

Mindketten...


 
 



Én, vagy Te akartad, netán mindketten...
Esetleg a véletlen, hogy titkon a kezedhez érhettem..?

A sors játszott csupán merészen, kedvesen, sután...
Fel sem mérve, vétkezem, önálló életre kélt két kezem.

Nem érdekelve, hogy látja más, éreztem lesz majd folytatás…
Amit tesz, most tán tilos, ha leírnék mindent, pirulna a papiros.

Olyan volt tenyérben a tenyér, mint éhes rabnak a falat kenyér...
Mohó szájként a kis kezed, érintésemre éhezett.

Gyöngéden nyílt fogásra kacsód, folytatása lágy puha csók...
Kemény… Férfi ujjam azt várta csak, hogy belefúrjam.

S ott, izgalmas forró nászba fonódtak ujjaink egymásba...
Majd újra nyíltak, és újra zártak, újfent ujjongva a vártnak.

Mint két őrülten epedő, világ szétválasztotta szerető…
Ki végre Egymásra talált…

                                 
                                  €$@ß@