Mi a hűség, s mit várunk attól, akit szeretünk..?
Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen?
S ha a hűség rabságában, nem lehet boldog...
Szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk..?
S ha, nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük...
Van-e jogunk követelni bármit is, hűséget vagy áldozatot..?
A szerelem, nem ösvény a napsütötte réten, nem nyári csönd a szilvafák között...
A szerelem, szirtek, szélteperte völgyek, s a szivárvány, mely hozzád költözött.
A szerelem, egymásban arcunk keresése visszacsengő szavak fények és homály...
A szerelem, az ember végső menedéke, a legbelülre rejtett tartomány.
Az ajkadat akarom, kéjesen harapom minden kis zegzugát…
Kéred… Súgjak a füledbe valami esztelen buját.
Hogy sóhajom is halljad…
S Te még jobban akarjad az édes fájdalmat.
Ahogy körmeid hátamat szántja...
Görcsösen kezedbe simul, felajzott férfi vágyam.
Pilláid simítják állam, ahogy lázasan keresem vállad…
Ereidbe váj fogam a nyakadon, kéjt csókolok forró ajkadon.
Csuklód táncol csupasz derekamon, s Én Tiéden érzem a karom...
Meztelen tarkód kísérti szemem, szánkázik szemérmed felett a kezem.
Mögéd fordulva, Te Hangtalan borulsz elém…
Kezem hajadba markol, testem az öledbe vadul táncol.
Szorosan Rád hajolok, fojtogat remegésem…
Bőrödre foltokat fest meztelenségem.
Ahogy elmerülök Benned, vonaglásom vár gyönyörödre…
Sikoltva könyörögsz… Beljebb, beljebb…
Vagy legyen némaságod kulcsa a nyelvem.
