Lelkem a lelkedé...
Virágaim, térden állva nyújtom át neked.
Verset írok, felolvasom...
S Te verdeső pillákkal élvezed.
Kebled hullámzik, pír önti el arcodat, kezed nyújtod...
Érinteni nem merem, mert tudom elveszíteném fejem.
Nem, nem lehet...
Talpra szökkenve, menekülnék a szabad levegőre.
Hiába a jeges fürdő...
Te ott állsz, s csak vársz órákon át, kinyújtott kézzel.
Hullámozó kebleiddel...
Tested testemmel ringatod.
Hát ez a boldogság.
Ez a szerelem..!
€$@ß@
