Titkaink... I.

S már megint mámor, ittas álom jöjj hozzám és légy enyém...

Hogy karjaid közt vesszek én.

S ha el kell vesznem, hát vad vágyak által, emelt fővel teszem én...

 

                                                                                      €$@ß@

A Mindennél is több vagy Nekem.

Szeretlek.

S ha most producer lennék, azt írnám mindhalálig.
De a költészet más, mennyivel lágyabban, dallamosabban lehet kimondani…

Utolsó szívdobbanásig.

Ígérhetném, hogy senki más, hogy örökké, s hogy csak Te…
De inkább könnyes szemmel, halkan mondanám…

Senki nem léphet a helyedbe.

Sokan elcsépelt szavakkal játszanak, szeretlek öröktől, szeretlek örökké…
De mikor hozzám simulsz, érzed Te is, s ugyanúgy érzem Én…

Lüktetsz Bennem, mint ereimben a vér.

S amikor látom, szemeidben a tüzet vakítóan fényleni…
Hazudnék, ha azt mondanám, ettől még jobban tudlak szeretni…

Te viszont tudod, senki nem tudott még ennyire szeretni.

Emlékszel, mikor Neked azt jósolták, egy csiszolatlan gyémántra lelsz..?
Én már akkor is tudtam, Benned is gyémántra találtam…

Mert a gyémánt csiszolásához, bizony gyémánt kell.

Most megint a rímekkel játszom, mert, el kellene mondanom, vagy ezerszer…
De Én elmondani, csak egyszer akarom, egyetlen egyszer…

Szeretlek, ahogy csak egyszer szerethet az ember.

Több ez, mint szerelem, több mint érzés, több mint érzelem…
A Minden, vagy talán ennél is több…

Igen, a Mindennél is több vagy Nekem.

                                              €$@ß@