Még
mindig bennem él…
Az a pillanat...
Mikor
nem tudtam Melletted csak úgy elmenni...
Képtelen
voltam rá…
Megláttalak,
s egyszerűen csak éreztem...
Közöm
van Hozzád.
Nem
tudtam a hogyant...
Csak
éreztem...
Hozzám
tartozol, bele az életembe.
Nem
kellett keresnem a pillanatot...
Jött
az magától.
Beszáguldott
az életembe, s szebbé tette azt.
Érte
éltem, s élek...
Azokért
a percekért...
Amikor
valami megmozdul.
Olyankor
minden más.
Nem
csak hittem, hogy vannak csodák...
De, be is bizonyosodott, hogy léteznek.
Amikor
a Véletlen...
Egyetlen
pillanatban találkozott a Sorssal...
Akkor
az a pillanat...
Képes
volt teljesen megváltoztatni és felülírni az életem..
S
a Tiéd is.
€$@ß@
