A bizalomról...

 

 

 

 

 

 

A bizalom, életbevágóan fontos...

 

Egy Igazi...

Szeretettel teli kapcsolatban.

 

Bizalom nélkül gyanakvóvá, nyugtalanná válunk...

 

Teli előítélettel, félelemmel...

S úgy érezzük, lélektani csapdába kerültünk...

Olyan érzés ez...

Mint amikor nem hagynak szabadon lelegezni...

 

S érzelmileg meg akarnak fojtani.

 

Lehet valakit igazan szeretni...

Ha nem bízunk meg benne teljesen..?

Hát...

 

Nem igazán..!

 

Viszont, van egy egyszerű módja annak, hogy eldöntsük...

 

Megfelel e nekünk a leendő párunk, társunk..?

 

Csak meg kell kérdezni magunktól...

 

Féltetlenül és teljesen megbízom a partneremben...?

 

Ha a válasz...

Nem..!

Akkor alaposan el kell gondolkodunk...

 

Mielőtt elköteleznénk magunkat.

 

 

                             €$@ß@

 

 

 



Mindig...

Szeretlek akkor is...
Amikor, lehet meg sem érdemled...
Mert tudom...

Akkor van a legnagyobb szükséged rá...

 

                                    €$@ß@

Édesanyádnak... :)

 

 

 

 

 

 

Csak addig menj haza...

Míg haza várnak...

Amíg örülni tudsz a suttogó fáknak...

Amíg könnyes szemmel várnak haza Téged...

Amíg nem kopognak üresen a léptek.

Addig menj haza, amíg haza mehetsz...

Amíg neked suttognak a hazai szelek...

Hajad felborzolják, ruhád alá kapnak...

Nem engednek tovább...

Vissza - vissza tartnak..!

Két karod kitárva...

Ahogy a szél, neki fut a fáknak...

Vállára borulhatsz az...

Édesanyádnak..!

Elmondhatod neki a Jót…

De a rosszat el ne mondd..!

Ne tetézd azzal, nagy kazlát a gondnak..!

S ha majd az a ház. már nem vár haza Téged...

Mikor üresen kopognak a léptek...

Amikor a nyárfa sem súgja, hogy várnak...

Akkor is majd vissza, haza visz a vágyad...

Amíg azt a kaput sarkig tárják érted...

Amíg nem kopognak üresen a léptek...

De addig menj, ne gondolkodj máson...

Amíg haza várnak...

Míg vállára borulhatsz az...

Édesanyádnak..!

 

Ez így igaz...

 

 

 

 

 

 

Zene és a belőle megszülető Tánc nélkül...

 

Az Életünk...

 

A Teremtés legnagyobb tévedése lenne.

 

 

                             €$@ß@

 

Minden mást...

Homlokot csókol a Barátság...

 

Ajkat a Boldog Szerelem...

 

Tenyeret a remegő Vágy...

 

Minden mást az Őrület...

€$@ß@

Kérdeznéd..?

Ha kérdeznéd..?

Miért ragaszkodom ennyire Hozzád..? 

Lehet...

Csak magamban válaszolnék...

Talán ezért...

Talán másért...

De egy valamiért, biztosan...

Te voltál az...

Aki megmutatta azt a világot...

Ahol érdemes szeretni...

                      €$@ß@

Hozzád...

Fáj, a                hiányod

bárhogy is            palástolom...

Érintésed s az édes, huncut mosolyod.

Vigyázom a parazsat, az égető szavakat.

Távol vagy..! Érzem, gondolatod követel...

Mint a vonat, zakatolva, úgy távolodtál el...
Magad mögött hagyva, a havas tájakat...

Erdőket, bokrok, minden álmunkat...

Kerekek csattogva egyre dalolják

Szavaimat, miket itt hagytál.

Szeretlek, érezlek, ölellek

Ölellek, ölellek, ölellek

Vágyakozva tekintve

Utánad a távolba.

Érintésed mit

szívemben

hagytál

izzón

szóló

dal
.
.
.

 

                                                   €$@ß@