Hozzád...

Fáj, a                hiányod

bárhogy is            palástolom...

Érintésed s az édes, huncut mosolyod.

Vigyázom a parazsat, az égető szavakat.

Távol vagy..! Érzem, gondolatod követel...

Mint a vonat, zakatolva, úgy távolodtál el...
Magad mögött hagyva, a havas tájakat...

Erdőket, bokrok, minden álmunkat...

Kerekek csattogva egyre dalolják

Szavaimat, miket itt hagytál.

Szeretlek, érezlek, ölellek

Ölellek, ölellek, ölellek

Vágyakozva tekintve

Utánad a távolba.

Érintésed mit

szívemben

hagytál

izzón

szóló

dal
.
.
.

 

                                                   €$@ß@