Amíg egy ember is akad, aki szívéből szeret…
Ne mondja senki, hogy nincs értelme az életnek.
Rohanhatnak feletted, azok a gyönyörű évek…
Csak Ő Melletted legyen, s érezd melegét kezének.
Érte még fáradtan is, érdemes reggel felkelni…
Mert van kinek, azt az illatozó kávét az ágyába vinni.
De ha mégis, magányossá változik a sorsod…
Ha a gondot, mint kéretlen terhet egyedül hordod.
Meglásd, nem csak nehézséget, de erőt is ad hozzá az élet…
De csak akkor, ha megtalálod mindenben a szépet.
Látod, a nap Rád is ugyan úgy süt, mint másra…
Arra ne is gondolj, hogy itt az idő az elmúlásra.
Nem csak a palettán van fekete és fehér…
Ez a két élettelen szín, mint a mulandóság, mindenkit elér.
Mint ahogy nincs tűz, mely örökké lobogna…
Ne hidd azt, hogy fényét más világok felé ontja.
Lásd folyó sincs, mely örökre megmarad…
Van, ami miattunk, de előbb-utóbb minden forrás elapad.
Nincs és nem is volt olyan érzelem, mely örökké él…
A harag is érzelem, hidd el, idővel megbékél.
Mint ahogy, nincs az a szerelem, ami el nem vetél…
A gyűlöletet is, elkoptatja a szél.
Öröm, melyet nem fagyaszt jéggé a tél…
Bánat, melyből nem űz gúnyt a remény.
A fényünk egyszer kialszik, de a sötétség sem örök…
Élet és halál, lásd ők is csak eszközök.
Mert mindig is volt és lesz változás…
Ő az egyetlen, mely mindig tombol szüntelen.
Ami meg nem alkuszik soha, hiába hiszi a sok ostoba…
Minden, mi létezik, örökre úgy marad.
Mert bármit is teszünk ellene, mindig lesz új a nap alatt.
€$@ß@
