Születésem pillanatától az elmúlásomig...
Életem egy folyamatos utazás...
A tájak, az emberek és a vágyaim is változhatnak...
Miközben utam, megállíthatatlanul halad tovább...
Az Életem, maga az utazás...
Nem az állomás.
Szeretlek...
Mint egy folyó…
Magányosan útnak induló...
Hegyen, völgyön átkúszó…
Más folyókhoz, csatlakozva duzzadó...
Nem volt oly szikla, torlasz, gát…
Mi akadályként elémbe állt...
Leküzdve mind…
Eljutva oda...
Hova..?
Tudod mi a hét csoda..?
Egy újszülött kis homloka.
Falevélen az az ér...
Mely a gyökerekig ér.
Szó, mely idejében jött.
Egy darab ég a csönd fölött.
Egy kéz mely utánad kapott...
Mikor csillagod a földre hullt.
Télen egy jó meleg szoba...
Ha szépen érkezel...
Oda.
Ha meg kellene fogalmaznom...
Mit is jelent egy...
Vagy inkább...
A...
Mosoly...
Azt mondanám...
A legrövidebb út, két ember között...
S ha, azt kérdeznéd...
Mit is jelent nekem a tánc..?
Azt válaszolnám...
A legszebb mozdulat...
Ami összeköti a lelkünket...
Nem az számít, Ki táncolt...
Hanem, hogy Veletek...
Értetek táncolt.
S ne azt nézd...
Hány férfi ált közétek...
Mert nem tudhatod...
Az az egy...
Mennyit érhet..?
Lehet...
Tizet, százat, ezret...
S az is lehet...
Csak egyetlen egyet.
Bár azt mondják...
"Egy fecske nem csinál nyarat."
De bízzatok benne...
Ez is...
Mint sok egyéb bölcselet...
Talán változik...
S nem lesz mindig igaz..!