Vezeklés...

Sok szeretetellenes dolgot tettem eddigi életem során.

Néhány emlékkép, ma is sajog bennem...
Holott nem is ártani akarásból...
Csak félelemből követtem el azokat.

Azért, mert meg akartam felelni...

Vagy épp beavatkozóan, segíteni szerettem volna annak...
Aki nem igényelte akkor és ott a segítségemet.
De az is lehet, hogy csak azért született fájdalom...

Mert el akartam kerülni a bántást...

Így inkább hazugságba vetettem magamat.

Mennyi ártatlan vétek lehetséges a másik ellen...

Amely jószándékból indul...
Ám ügyetlenségből...
Felkészületlenségből...
Önbizalomhiány miatt, mégis balul sül el!

S hány olyan, ami hosszú idő után is gyötri a lelkemet...

                                €$@ß@

                  

Ideje felébredned...

Dönts a szíved tanácsait követve...

S akkor nagyot nem hibázhatsz. 

Egyet azonban el kell fogadj...

Ha a boldogságot keresed...

Vezeklésre, nincs szükséged...

Bármi is történjen, tudd, hogy mindig minden rendben van. 

Ha pedig gyötör az élet, az csak jel...

Ideje felébredned, és elindulnod más irányban.

A szabadság felé.

                                              €$@ß@

Szükséged van Rám....

 

Mikor bekopogtam mint egy ismeretlen a szíveden...

Kíváncsian kémleltél, ki is ez az Illető...?

Aztán rájöttél, nem is vagyok olyan rossz ember...

Így beengedtél a szívedbe.

Sokat beszélgettünk, néha vitáztunk...

S rádöbbentünk egymásban, Ő az, akire mindig is vártam. 

Most itt vagyok, beszélgetsz velem...
Szemben állunk egymással...
Olyan jó érzéssel tölt el Minket az egész.
Először, mintha valamiféle érzelem is úrrá lett rajtunk...

De ez akkor még nem szerelem volt, csupán vonzalom.

Hosszú beszélgetéseink után...

Egyre jobban erősödött bennünk az érzés...

Igen!
Ő az, aki ki tudna vezetni az ingoványból, a kezem fogva...

Érte érdemes lenne váltani.

Aztán megijedtél!
Csak észre ne vegyem, mit gondolnék...
Nehogy elmúljon a varázs.
De olvastam a sorok között...

S ettől bepánikoltam, hibákat követtem el...

Valami történt...
Zavarodottság vett erőt rajtam...
S annyi bolondságot írtam és mondtam...

Azt hittem, helyrehozhatatlanul elrontottam a dolgokat...

Miért vagyok ennyire hülye?
Miért kell egyszerre az egész?
Miért nem várom meg, hogy kiforrjanak a dolgok?
De valami elől, Te is menekülsz.

Saját magad elől!

Kétségbe esve keressük Önmagunk a másik szemében...
Csak a szemünk felejtettük el közben kinyitni...

Mivel az első pillanattól fogva, ragyogtunk egymás szemében...

De Te soha nem ígértél Nekem semmit!
Kétségbe esve szabadulnánk, a minket kötő béklyóktól...
De azt hiszed, nincs hova lépned...

Pedig van!

S azt hiszed az egyetlen esélyedet is eljátszod!

S akkor jön az, hogy megtorpansz...

Elgondolkozol és begubózol újra...
Bebábozódsz, mint a pillangó a hernyó után...

Próbálsz újra érzelemmentes lenni...

Én meg azt hiszem, elrontom a pánikkal, a kétségbeeséssel...
Hogy esetleg többé nem keresel meg...

Pedig tudjuk, hogy szükségünk van egymásra...

Újra és újra ugyanaz játszódik le előttünk...
Magányosak vagyunk, pedig körül vesznek az emberek!

Szeretnénk végre szeretni, de Te menekülsz...

Csak a gyötrődés marad számunkra és a bizonytalanság...

A zavarodottság vesz rajtad erőt és újból menekülsz....

MAGAD ELŐL...

                          €$@ß@

Milyen sokat jelentünk egymásnak...

Vannak pillanatok, amikor az élet...

Hosszabb rövidebb időre, elválaszt minket egymástól...

De csak azért, hogy mindketten megértsük...

Milyen sokat jelentünk egymásnak.

                                       €$@ß@

Egymás felé nyújtott kezünk, áldás e bolygón...

Akkor őszinte és tiszta a szerelmed... 

Ha előítélet és elvárás nélkül vagy képes szeretni...

Az egymás felé nyújtott kezünk, áldás e bolygón...

Akkor is, ha úgy gondolod, kétszemélyes történet a miénk.

 

Tudod, az összetartozó szívek ragyogása...

 

Tisztító és gyógyító erővel bír, még mások életében is.

 

                                                          €$@ß@

 

Az akarat erőd...Szabad !

Ha belátnád végre, hogy az akarat erőd...Szabad !

S általa, Bármivé formálhatod önmagad...

Bármilyenné alakíthatod életed...

S még ha Tennél is valamit e felismerés szellemében...

 A megváltás lehetősége, lépésről lépésre...

 Közelebb kerülne hozzád.

Tudod, munka nélkül nincs győzelem.

Őszinteség nélkül nincs tisztaság.

Senki más nem élhet helyetted...

S ami a Most-ban, nem történik meg...

Az a Majd-ban, esélytelennek bizonyul az indulásra.

                                    €$@ß@

Struccpolitika...

Ha a fejed a homokba dugod...

Az élet sötétebbnek mutatja magát, mint amilyen valójában.

A védekező mechanizmusok által teremted, saját börtönöd.

Mert egyszerűbb védtelennek...

A sors kiszolgáltatott áldozatának definiálni magad...

Mint a kezedbe venni az irányítást, és változtatni azon...

Ami sután, vagy egyáltalán nem működik mindennapjaidban.

                                                        €$@ß@

Ne hidd el, még Magadnak sem...

Ne hidd, hogy szégyen nem tudni, vagy néha elbukni.

Nem szabad, bármi áron többnek kell tűnni másoknál.

Ne hidd el, még Magadnak sem...

Hogyogy túl szerencsétlen vagy ahhoz...

Hogy önállóan döntéseket hozz és lépéseket tegyél.

Ne várd, hogy a világod más irányítsa helyetted...

Olyan aki erősebb, vagy legalábbis bátrabb nálad!

                                            €$@ß@

Fejlődni érkeztünk...

Különös lény az ember.

Fejlődni érkezett ebbe a világba...

Mégis ellenáll természetes, törvényszerű útjának...

S a változás helyett a bujkálást választja...

A tisztánlátás felvállalása helyett, pedig a tagadás rutinját.

                                                €$@ß@

Kinek mondanád...?

Ha nem tudsz választani, két ember között...

Kérdezd meg Magadtól...

Kinek mondanád azt, hogy...

Hiányozni fogsz...

S kinek azt, hogy...

Könyörgöm, ne menj el!

                                       €$@ß@