A szerelmen túl?

Rengeteget gondolkoztam azon...
Mi lehet az oka annak...

Hogy párkapcsolataink, sokszor esetlenek...

Hogy generációnk képviselői közt...
Megszámlálhatatlan döcögős, boldogtalan...

Félresikló párkapcsolat van.

Ilyenkor hosszú, borozós, bőrfotelbe süppedős...
Ragadós beszélgetések közepette...
Miután a következő kulcsszók röppennek föl:
Megbántottság, félrekommunikálás...
Elhidegülés, bizonytalanság, jövőkép, kétség...
Mindig oda lyukadok ki.
Hogy a kulcsszó nem lehet más...
Mint az intimitás.

Ott vagy otthon, ott vagy boldog...

Ahol intim légkör vesz körül.

Ahol a párkapcsolatodban működik az a valami...

Ami sok mindent takar...
De legtalálóbban talán ez fedi.

Intimitás.

                             €$@ß@

Elhidegülés...

Úgy élünk, mint két társbérlő a hétköznapi létezésben...
Egymásnak tartozunk, de nem egymáshoz...
A világot, külön-külön érezzük, tapasztaljuk...
Hogy mennyire kegyetlen, esténként mondogatjuk.
Személyes csöndünkbe burkolózva vészeljük át a hosszú éjszakát...
Paplanunk még közös, de testünk már nem ér össze...
Sem nyáron, sem télen, sem tavasszal, sem ősszel.
A nappalok szakadéka fölött egyensúlyozunk...
Mint bizonytalan artisták, szorongunk és félünk...
Tágas magányt bérlünk.

                                               €$@ß@

Engem kevesen értenek...

Én, Én vagyok.

Se több, se kevesebb...
Őrült, esőben mezítláb táncoló...
Felhők felett szárnyaló...

Mindent és mindenkit szerető...

Bátran szerető lélek vagyok.
Nem bírálok és nem ítélkezem...

Elfogadom, hogy olyan vagy amilyen...

Mert Te, Te vagy.
Örömet lelek minden szépben, elolvadok a zenében...
Hol izzó lávaként, hol hunyorgó parázsként.
Fákat ölelgetek, állatokat szeretgetek...
Csodálok mindent mi él vagy élt.

Téged is.

Mert mersz ember lenni, vagy azért, mert nem.
Mert mersz szeretni, vagy azért mert nem.

Engem kevesen értenek.

De akik igen, azok talán már értik...

Mit jelent... Szeretni...

                        €$@ß@

Emlékszel?

Azt mondtad, az idő minden sebet begyógyít...

Én nem hittem Neked.
Pedig gyógyít, tényleg begyógyítja a régi sebeket.
Csak azt nem mondtad...

Az idő magában új sebeket hordoz...

Sebek jönnek...
Sebek gyógyulnak...

Miközben a szeretet építkezik...

Mint a fa.
Olyan a szeretet, önmagát, önmagából építi fel.
Száraz levelei elhullnak...
S belőlük idővel, csodás termőföldje lesz szülőjének...
A fának.

A szerelem is önmagát építi...

Az idő múlásával nem csökken...
Az idő múlásával megerősödik...

Sebezhetetlenné válik.

Ha vele röppen az ember pillanatból a pillanatba...
Miközben vastag falat épít magának, magából...
Minden szeretetben töltött pillanat...

Egy újabb tégla a szeretet falán.

Ami nem bezár...
Ami átölel.

Tűz, ami önmagát táplálja...

Tűz, ami melegít...

Tűz, ami nem hűl ki...

Tűz, ami nem rombol...

Tűz, ami hegyeket mozdít.

                        €$@ß@

Egyszerűen csak szereted...

Van, hogy eljön az a pont...

Hogy egyszerűen csak szerelmes vagy valakibe.

Nem azért, mert az a valaki jó vagy rossz...
Nem azért, mert valamilyen.

Egyszerűen csak szereted.

És még csak azt sem jelenti...
Hogy onnantól fogva ásó, kapa, nagyharang.
Ahogy azt sem, hogy soha nem fogjátok megbántani egymást. Egyszerűen azt jelenti, hogy szerelmes vagy...

Szereted szívedből.

Néha azért, amilyen, néha pont annak ellenére.

És tudod, hogy az a valaki is szeret téged...

Néha azért, aki vagy...

Néha meg pont annak ellenére.

                                     €$@ß@

Túlélni...

Az ember könnyen megjegyzi, ki bántotta meg.

Sokkal nehezebb és sokkal szeretettelibb azt felidézni...

Mit tanult abból, hogy túlélte ezt a bántást és hogy továbblépett.

                                                                €$@ß@

Mindörökké...

Meddig gyúlsz még lángra, fázós reggeleken...
Meddig vágyod azt... Ki csak érted él?

Meddig hiszel még, az igaz szerelemben...
Így is, hogy a lábam... Más utakra tért?

Meddig fizeted még, büszkén, emelt fővel...
A szerelem árát... Őrült vágyainkért?

Meddig szállsz még szembe, vágyaid ellen...
És sugallsz reményt... Emlékeinkért?

Meddig halok meg, az alkonyati csönddel...
S születek újjá... Szemed tükrében?

Meddig tűröd némán, hogy szégyen pírja önt el...
S meddig hiszel így is... A mindörökkében?

                                           €$@ß@