Úgy élünk, mint két társbérlő a hétköznapi létezésben...
Egymásnak tartozunk, de nem egymáshoz...
A világot, külön-külön érezzük, tapasztaljuk...
Hogy mennyire kegyetlen, esténként mondogatjuk.
Személyes csöndünkbe burkolózva vészeljük át a hosszú éjszakát...
Paplanunk még közös, de testünk már nem ér össze...
Sem nyáron, sem télen, sem tavasszal, sem ősszel.
A nappalok szakadéka fölött egyensúlyozunk...
Mint bizonytalan artisták, szorongunk és félünk...
Tágas magányt bérlünk.
€$@ß@
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése