Mit tehetnék Érted?

Én nem születtem varázslónak
Csodát tenni nem tudok

És azt hiszem már észrevetted

A jó tündér sem én vagyok

De ha eltűnne az arcodról

Ez a sötét szomorúság

Úgy érezném,

Vannak még csodák

Mit tehetnék érted

Hogy elűzzem a bánatod?

Hogy lelked mélyén megtörjem

A gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,

Hogy a szívemben öröm legyen?

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám

Mellyel bármit eltüntethetek

És annyi minden

Van jelen

Mit megszűntetni

Nem lehet

De ha eltűnne az arcodról

Ez a sötét szomorúság

Úgy érezném,

Vannak még csodák

Mit tehetnék érted

Hogy elűzzem a bánatod?

Hogy lelked mélyén megtörjem

A gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,

Hogy a szívemben öröm legyen?

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Nincsen hétmérföldes csízmám

Nincsen varázsköpenyem

Hogy holnap is még veled leszek

Sajnos nem ígérhetem

De ha eltűnne az arcodról

Ez a sötét szomorúság

Úgy érezném,

Vannak még csodák

Hát mit tehetnék érted

Hogy elűzzem a bánatod?

Hogy lelked mélyén megtörjem

A gonosz varázslatot?

Mit tehetnék érted,

Hogy a szívemben öröm legyen?

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Mit tehetnék

Áruld el nekem!

Átutazók vagyunk!

Átutazók vagyunk ezen a Földön mindannyian. Ami kis időt itt töltünk, nevezik életnek.

Ezalatt az idő alatt futjuk be pályánkat.
Ez a pálya van akinek szép hosszú és íves.
A másikunknak meg egészen rövid és göröngyös.
Amíg itt vagyunk, nyomokat hagyunk, mint a vadász a hóban.
Nyomokat hagyunk a környezetünkben, és az emberekben.
Kiben jót, kiben rosszat.
 Mosolyt csalhatunk arcokra, de akár könnyet is fakaszthatunk.
Van amikor csapódnak hozzánk, de az utunkat magunknak kell bejárni.
Az út mindenkinek másfelé visz, hiszen aki szembe jön, ő is a saját pályáját futja.
Van aki fénylő üstökös, a másik meg csak egy szürke kisbolygó, vagy egy fekete lyuk.
Az útnak sosincs vége.
Vannak állomások, ahol rövidebb - hosszabb ideig megállunk, de a végállomást a lélekharang jelzi.
Mindenki máshogy jelzi, hogy itt tartózkodása nem volt felesleges.

Ültess egy fát, s nem éltél hiába.

Tavasszal egy rokonunknál ültettem 3 fát.
Kettő megmaradt közülük.

Talán nem éltem hiába.

Talán sikerült több mosolyt, mint könnyet előcsalnom.

Mert én is csak átutazó vagyok.........

Nem vagyok szerencsés, mert kevesen szerettek.

Nem vagyok jó pasi.

Nem vagyok jó "dög" és nem utánam vizelnek kölnit a lányok.

Mégis, ha visszanézek, talán szerencsésnek mondhatom magam.

Szerencsésnek, mert életem során egy csomó csodálatos nővel akadtam össze.
És "csak" talán, mert elsodródtak mellőlem.
Most sovány vigasz: örüljek, hogy megtörtént.
Hét éves lehettem, mikor a Éviér bomlottam, de ő mást szeretett.
Ma már nem tudom, merre jár.
Általánosban, minden fiú a Kovács Mártiért volt oda,
csak nekem tetszett a legjobban Poór Zita, de még el sem mertem neki mondani.

Horváth Andrea volt a középiskolában a Vénusz.

Kinga volt, aki fiúból férfivá avatott.

Bár ma már tudom, nem akkor lesz egy fiúból férfi, mikor megszerez egy nőt, hanem amikor elveszíti.

Vagy Gabriella, aki idősebb volt nálam, de nagyon fontos volt a számomra.

Márti, akivel viharos volt az élet.

Nagy Andrea, aki feltűnt, és eltűnt, majd ismét előkerült, hogy aztán megint távozzon.
De mindig érdekelte mi van velem?
És sosem tudhatta, érezhette meg, mennyire fontos a számomra.


Napjainkban volt egy ragyogó nő, aki annyi idős volt mint én, de talán Ő értett meg leginkább.
Férjes asszony volt, de olyanok voltunk, mint az egykorú tinik.
Megtanított rá, hogy becsüljem önmagam.
Mindenhol szerelmeskedtünk a naplementében, fák hűvös árnyában.
Azt hittem, örökké fog tartani, de "csak" feledhetetlenné vált.

A szép szemű, Finn kislány, akivel csak egy közös képünk van, mégis imádom azt a képet.

Katalin, aki sosem volt lelki szemetesláda, de bármit meg tudtam vele beszélni.

Ahogy a legjobb barátja hívja: " Vica" akivel elégetjük a másikat, egymást kerülgetve, mint a Nap és a Hold. Érzések tartottak össze, vagy a tömegvonzás, de nem tudtuk elengedni egymást.

És Ildikó, aki olyankor is felvidít, mikor nincs jó kedvem.

Szerencsés vagyok, mert megismertem őket.

Nem vagyok szerencsés, mert csak a keresgélés fázisában találkoztunk.

Szerencsés vagyok, mert kaptam egy részt az életükből

Nem vagyok szerencsés, mert nem kaphattam nagyobb részt az életükből.

Szerencsés vagyok, mert szerethettem.

Egy biztos.

Hálás vagyok nekik, mert mindannyian hozzájárultak, hogy olyan ember legyek, amilyen most vagyok.

Impulzusokat kaptam tőlük, melyek az egyéniségem kialakulásánál szerepet játszottak.
  

                                                €$@ß@

Ez a Te napod!

A ma esőbe hajló, borongós napnak indult.

Olyan igazi szomorú napnak, melyért egy depressziós megnyalná mind a 10 ujját, de nekem nincs rossz kedvem.

Bár néha én is szoktam úgy érezni, mintha minden nap velem forgatnák

"Ez nem a te napod"

című műsort.

Vagy keresem, hogy hol van elrejtve a kandi kamera.

De ma nem engedem elrontani a kedvem.

Vannak napok mikor magával ragad az agyon vágott hangulat, de a mai nem az .

Nem tudom miért, de most úgy érzem, tele vagyok energiával.

Frissen ébredtem, a gépről Judy zenéje szól, és nekem mehetnékem van.

Hív az eső, csal kifelé, és én egyre nehezebben tudok ellenállni.

Egy darabig gondolkodnom kellett, de talán nem nagy butaság kijelenteni, én szeretem az esőt!

Talán nem mindig, talán tévedek is, de az ablak előtt állva, a lepergő vízcseppeket nézve, sokszor jutottak eszembe jó dolgok.

Ilyenkor jobban van időm odafigyelni magamra.
Szerncsés embernek mondhatom magam, mert még soha nem unatkoztam.
Egyszer, még kis koromban olvastam valahol, hogy aki unatkozik, az önmagát sérti meg vele.
Úgy gondolták, aki unatkozik, annak vagy a feje üres, vagy a képzelete nem elég színes.
Ez nagyon megmaradt bennem, így azóta még soha nem értem rá unatkozni.
Mikor is lenne rá jobb alkalom, mint egy esős napon, hogy az ember rendbe tegye önmagában a dolgokat.

Kifésüli a gubancokat, mérlegel, döntéseket hoz, jót vagy rosszat,

de minden döntés a sajátja, és nincs jobb alkalom ennél,

hogy az ember megtanulja becsülni önmagát!

Minden Pasi egyforma?

Tegnap olvastam egy blogban, miszerint " MINDEN PASI EGYFORMA " .
Azt hiszem így van!

Dögöljünk meg!

Aztán tovább gondoltam, hogy kivel vagyok egyforma.
Csányi Sándor OTP-mogullal csak a bankszámlám szeretne egyforma lenni.

DE !
Hajnalban Vágó István édesded nyugalmával alszom.

Ébredéskor pont olyan vagyok, mint Brad Pitt, és mire végzek a zuhannyal, borotválkozással, fésülködéssel, már Leonardo de Caprio néz vissza a tükörből.

A délelőtti tevékenységemben kreatív vagyok, mint Sebestyén Balázs, de mire az ebéd elkészítéséhez látok hozzá, már kiköpött Jamie Oliver vagyok.
Elegánsan megebédelek, mint Kautszki Armand, és a délutáni szellemi tevékenységhez Albert Einsteinként látok hozzá.
Délután ha kocsiba ülök, a visszapillantóban Kimi Raikkonen sejlik fel.

Hazaérve átöltözöm, hogy a kapun az esti buliba már Giorgio Armani lépjen ki.


Alig fél órával később már John Travoltai tánctudásommal kápráztatom el a publikumot.

Ha berobognak a lányok, egyszerre vagyok kemény, mint Bruce Willis, határozott, mint Steven Segal, és humoros, mint Mr Bean.
Ha érdekel valamelyik hölgy, akkor Hódító Nagy Sándorral vagyok egyforma.
Hazakísérem, ilyenkor romantikus vagyok, mint Alain Delon.
Ha eljutunk az ágyig kitartó vagyok, mint Sebeők, és erős, mint Schwarzenegger.

Aztán elszenderülök, mint mackótestvér.

Hát ilyen egy napom. ennyi pasival vagyok egyforma egy nap.

Ezt is szerényen írom, mint Havas Henrik