Nem vagyok szerencsés, mert kevesen szerettek.

Nem vagyok jó pasi.

Nem vagyok jó "dög" és nem utánam vizelnek kölnit a lányok.

Mégis, ha visszanézek, talán szerencsésnek mondhatom magam.

Szerencsésnek, mert életem során egy csomó csodálatos nővel akadtam össze.
És "csak" talán, mert elsodródtak mellőlem.
Most sovány vigasz: örüljek, hogy megtörtént.
Hét éves lehettem, mikor a Éviér bomlottam, de ő mást szeretett.
Ma már nem tudom, merre jár.
Általánosban, minden fiú a Kovács Mártiért volt oda,
csak nekem tetszett a legjobban Poór Zita, de még el sem mertem neki mondani.

Horváth Andrea volt a középiskolában a Vénusz.

Kinga volt, aki fiúból férfivá avatott.

Bár ma már tudom, nem akkor lesz egy fiúból férfi, mikor megszerez egy nőt, hanem amikor elveszíti.

Vagy Gabriella, aki idősebb volt nálam, de nagyon fontos volt a számomra.

Márti, akivel viharos volt az élet.

Nagy Andrea, aki feltűnt, és eltűnt, majd ismét előkerült, hogy aztán megint távozzon.
De mindig érdekelte mi van velem?
És sosem tudhatta, érezhette meg, mennyire fontos a számomra.


Napjainkban volt egy ragyogó nő, aki annyi idős volt mint én, de talán Ő értett meg leginkább.
Férjes asszony volt, de olyanok voltunk, mint az egykorú tinik.
Megtanított rá, hogy becsüljem önmagam.
Mindenhol szerelmeskedtünk a naplementében, fák hűvös árnyában.
Azt hittem, örökké fog tartani, de "csak" feledhetetlenné vált.

A szép szemű, Finn kislány, akivel csak egy közös képünk van, mégis imádom azt a képet.

Katalin, aki sosem volt lelki szemetesláda, de bármit meg tudtam vele beszélni.

Ahogy a legjobb barátja hívja: " Vica" akivel elégetjük a másikat, egymást kerülgetve, mint a Nap és a Hold. Érzések tartottak össze, vagy a tömegvonzás, de nem tudtuk elengedni egymást.

És Ildikó, aki olyankor is felvidít, mikor nincs jó kedvem.

Szerencsés vagyok, mert megismertem őket.

Nem vagyok szerencsés, mert csak a keresgélés fázisában találkoztunk.

Szerencsés vagyok, mert kaptam egy részt az életükből

Nem vagyok szerencsés, mert nem kaphattam nagyobb részt az életükből.

Szerencsés vagyok, mert szerethettem.

Egy biztos.

Hálás vagyok nekik, mert mindannyian hozzájárultak, hogy olyan ember legyek, amilyen most vagyok.

Impulzusokat kaptam tőlük, melyek az egyéniségem kialakulásánál szerepet játszottak.
  

                                                €$@ß@