Átutazók vagyunk ezen a Földön mindannyian. Ami kis időt itt töltünk, nevezik életnek.
Ezalatt az idő alatt futjuk be pályánkat.
Ez a pálya van akinek szép hosszú és íves.
A másikunknak meg egészen rövid és göröngyös.
Amíg itt vagyunk, nyomokat hagyunk, mint a vadász a hóban.
Nyomokat hagyunk a környezetünkben, és az emberekben.
Kiben jót, kiben rosszat.
Mosolyt csalhatunk arcokra, de akár könnyet is fakaszthatunk.
Van amikor csapódnak hozzánk, de az utunkat magunknak kell bejárni.
Az út mindenkinek másfelé visz, hiszen aki szembe jön, ő is a saját pályáját futja.
Van aki fénylő üstökös, a másik meg csak egy szürke kisbolygó, vagy egy fekete lyuk.
Az útnak sosincs vége.
Vannak állomások, ahol rövidebb - hosszabb ideig megállunk, de a végállomást a lélekharang jelzi.
Mindenki máshogy jelzi, hogy itt tartózkodása nem volt felesleges.
Ültess egy fát, s nem éltél hiába.
Tavasszal egy rokonunknál ültettem 3 fát.
Kettő megmaradt közülük.
Talán nem éltem hiába.
Talán sikerült több mosolyt, mint könnyet előcsalnom.
Mert én is csak átutazó vagyok.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése